Köpök egy melltartót (írta Rohadék és Neomaci)
Amikor a szomszéd bokáig érő kutyája rámvakkantott, ijedtemben teljesen összehúztam magam, és kosárlabda-nagyságomból csak a két lábfejem vitt be a házba. Bementem a fürdőszobába. A tükörből visszanézett rám arcom, amin fogócskáztak a ráncaim. A tekintetem félőrültből átment őrültbe. Felköhögtem egy melltartót, odaköptem a kőre. Szerelmem azt mondta: pont ezt kerestem. Felvette a melltartót, de én lerágtam róla, hogy megint kiköphessem a kőre, és ő megint azt mondhassa: pont ezt kerestem.
Csak az volt a baj, hogy átlátott a szitán, és bekente fogrémmel, így már nem volt elég motivációm, hogy lerágjam. Viszont én meg az ő szitáján láttam át, és lerágtam róla a bugyit. Aztán csak zavartam be az ellenséget.
Mi ebből a tanulság?
A világon mindenütt és mindenkor voltak, vannak és lesznek előkelőségek és csóringerek, népek egymástól való függősége nélkül is.
