Évszakok halála

Szépirodalom / Versek (1035 katt) Csillangó
  2011.07.28.

Lágyan lélegző kőrisfák
lelkéről guruló rózsák
gyöngyei repkednek
a víz holdezüst tükrén.
Éteri fonalak érintése
borzong meg -
akár reszkető hűs szellő -
érzelmek régies húrjain -
s az Én
fensőbb szférák hárfázó
ajkain muzsikál
s csókjaiból
könnyekként fakaszt -
Sóvár cseppeket, ahol
zúzmarák
bágyadt függönyén át
a lét szellővé szelídíti
édesen a tavaszt.



Lázas dallamok vadrózsa
szikráiból születnek könnyű,
kristály-felhő fuvalmak,
Majd az Ősz hant-takarójába
fogadja kedvesen a lírai emlékű
szépia csillagokkal telt nyarat,



Hogy az Egész
szellemébe
fuvolázhassa
évszakok mind-jét -
Avar-lét fagyal
bársonyán
átvirágzó
szikrázó világai
alatt.

Előző oldal Csillangó
Vélemények a műről (eddig 1 db)