A csend sivatagja

Szépirodalom / Versek (1019 katt) Craz
  2011.07.28.

Ez a föld itt a csend sivatagja,
Álomba ringató útján haladsz ma.
Egyenes úton haladsz, könnyű neked.
Egyenes úton, mi sehova se vezet.

Ez a föld itt a csend sivatagja,
Ezernyi fájdalom homokba fagyva.
Járod az utat a kavargó porban,
Járod az utad lassan, nyugodtan.

Ez a föld itt a csend sivatagja,
Benne egy titok némán, elhagyva.
Kavargó porban keresed az utat,
Egy nyíl a földön visszafelé mutat.

Ez a föld itt a csend sivatagja,
Fáradtan, lassan, némán haladva
Továbbmész a sárga porban,
Előrehaladsz a sorban.

Ez a föld itt a csend sivatagja,
Letörten haladsz, de még kutatva.
Már csak a kivezető utat keresed,
Reméled, élsz még addig… egy keveset.

Ez a föld itt a csend sivatagja,
Távolról hallatszik vízesés hangja.
Tarajos hullámok mossák a partot,
Folytatod… nem adod fel a harcod.

Ez a föld itt a csend sivatagja,
Fehéren pihenve egyhelybe rakva
Az elszáradt csontok hevernek,
Kik az útnak nekivágni mertek.

Ez a föld itt a csend sivatagja,
A sárga porban vakon matatva
Letörten haladsz, de még kutatva
„fehéren pihennek egyhelybe rakva”.

Ez a föld már nem a csend sivatagja,
Először nem érted, nézel a napba.
Hallod a trillázó madáréneket,
Érzed a selymes fűt, nem csak képzeled.

Fáradtan nézed a nyugvó napot,
Legalább túlélted, újra láthatod…
Fáradtan nézed, majd mindent feladva
Visszamész újra a sivatagba.

Előző oldal Craz