Madárka
Szépirodalom / Versek (1563 katt) | bel corma |
2011.07.21. |
Apró madárka szállt a fára,
s szívem már epedve várja,
hogy hangjából nemsokára
születik színes kis szonáta.
De ő csak ugrál ágról-ágra,
és már nem is nagyon bánja,
hogy lelkem csüggedve várja,
mikor zendül fel végre trillája.
Egyre csak apad türelmem,
de őt még el nem engedem,
s lankadó reménnyel lesem,
vágyódva és szerelmesen.
Mikor végre hangja csendül,
szívemben vidám húr pendül,
lassan lehunyom a szemem,
hogy szárnyaljon szellemem.
Előző oldal | bel corma |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |