2154

Szépirodalom / Novellák (340 katt) triarii
  2023.04.26.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/5 számában.

A távoli jövőre gondolok, kettőezer-egyszázötvennégyre. Amikor már csak egy csonthalmaz leszek. Lelkem már rég elhagyta-e világot. Élettelen, érzelem nélküli csontvázként tekintek majd belülről a koporsómra. Nem fogok hatni a világra, síromra már nem fog senki virágot hordani. Néhány száz év múlva már talán a gaz is benövi a síromat. Talán olyan disztópia lesz, amiben kiássák, majd felhasználják a csontvázamat tudományos kísérletekre. Talán a temető ahová temettek szép lassan az enyészeté lesz. Azt se fogják tudni, kik fekszenek itt. Földgépek fogják eltakarítani a temetőt, hogy új áruház nyílhasson.

Eddigi életem a nemtörődésről szólt, a ráhagyásról. Mélységek és súlyos tettek nélkül teltek el éveim. A hétköznapok és hétvégék végtelen, unalmas sorozata. Az ember megszokja az életet. Az elmúlásra gondolok. Az életemre. Az időre, amit itt töltünk ezen a világon.

Második születésemnek érzem, amikor teljes énemmel tudatosul bennem az élet végessége. A halálra gondolás nem depresszív, nihilista érzéseket vált ki belőlem. Ellenkezőleg, életigenlést, súlyt és mélységet ad minden tettemnek és gondolatomnak. Jobban látom az utamat, jobban látom mit kell tennem. Azt, ki vagyok én, és miért vagyok e világon.

Előző oldal triarii