Nem láthatsz engem
Nem láthatsz engem, mert
olvadt, arany nap vagyok,
s ha rám nézel, szemedbe
tüzes firkákat rajzolok.
Nem foghatsz meg, mert
száguldozó patak vagyok,
s lágy, finom ujjaid közül
szétfolyva messzire futok.
Nem hallhatsz engem, ha
a szeszélyes szél vagyok,
csalfán füledbe fütyülök
és kacagva tovaszállok.
Nem érezhetsz engem, ha
az ibolyák illata vagyok,
elillanok a légben s csak
édes nosztalgiát hagyok.
Nem csókolhatsz meg, hisz
már régen halott vagyok,
de ha szerettél, akkor örök
emlékként veled maradok.
