Az elköteleződés elengedhetetlen – Interjú Losonczy Attilával
Előző számunkban mutattuk be Losonczy Attila Törésvonalak című, második önálló novelláskötetét. Már ott is megemlítettük, hogy a Lidércfényt régebb óta követőknek, olvasóknak Cyrus Livingstonként lehet ő ismerős, aki már a 2010-es Simagöröngyösi Zombi apokalipszis kötetek létrejöttében is segédkezett. Az alábbiakban többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen úton jutott el második önálló kötetének megjelenéséig.
Lidércfény HQ: Majd minden interjúnkat azzal kezdjük, hogy megkérjük az interjúalanyt, mutatkozzon be néhány szóban. Tehát kérlek, mutatkozz be néhány szóban!
Losonczy Attila: 1975-ben születtem Budapesten, művelődésszervező szakon szereztem főiskolai, majd egyetemi diplomát a Pécsi Tudományegyetemen, valamint könyvtár szakon diplomáztam a Kodolányi János Egyetemen. 2002 szeptembere óta a József Attila Emlékhely vezetője vagyok, ahol a látogatói csoportok fogadása mellett elsősorban irodalmi programokat szervezek.
Kedvelt hobbim az irodalom mellett a képregény és a film, ezen kívül vívóedzésekre járok.
LF HQ: Mint irodalommal foglalkozó folyóirat, kíváncsiak lennénk rá, mióta foglalkoztat az írás gondolata, mióta írsz, mikor ragadtál először tollat / írógépet / billentyűzetet?
L.A.: Nyolc éves koromtól. Mindig is jó voltam fogalmazásban, ha azt kaptuk házi feladatnak, írjunk a nyári élményeinkről, vagy kedvenc olvasmányainkról, annak örömmel eleget tettem. Szerettem az élményeimet megosztani másokkal, egy-egy történet elemzésébe pedig szívesen bocsátkoztam. Sok kedves gyerekkori emlékem van azokról az órákig tartó eszmecserékről, amelyeket a játszótéri pajtásaimmal folytattam a Star Wars aktuális részéről, Winnetou, vagy éppen Rejtő Jenő hőseinek kalandjairól.
LF HQ: Meg tudod-e határozni, minek a hatására kezdtél bele ebbe a nehéz, de szép mesterségbe?
L.A.: Részben a már említett Winnetounak, részben Kittenberger Kálmán vadászkalandjainak hatására, de közrejátszottak a nyolcvanas évek vége felé a Roburban és a Galaktikában olvasott írások is. Már akkor foglalkoztatott a gondolat, milyen lehet egy világot megalkotni, amely szereplőivel együtt önálló életre kel.
LF HQ: A weboldalunkon több zsánerben is olvashatók írásaid. A novellásköteteid is két különböző zsánerben íródtak, az első inkább közéleti, szépirodalmi, a második pedig kimondottan történelmi. Miért alakult így? Mondható ez egyfajta írói útkeresésnek?
L.A.: Igen, nevezhetjük írói útkeresésnek. Az írás, alkotás számomra kaland, felfedezés. Szeretném minél jobban szélesíteni a határaimat. Ugyanakkor részben önismereti program is, hogy több műfajban is kísérletet teszek, hiszen így tudom meg, mennyit vagyok képes kihozni magamból.
LF HQ: Van egyébként kedvenc zsánered, amiben a legjobban szeretsz alkotni?
L.A.: A fantasy és a történelmi műfaj, de nem zárkózom el más zsánerektől sem.
LF HQ: Miket szoktál, szeretsz olvasni? Vannak kedvenc szerzőid, esetleg példaképeid?
L.A.: Az irodalom terén mindenevő vagyok. A könyvek mellett igyekszem időt szakítani a kortárs folyóiratokra is, hogy tisztában legyek az aktuális trendekkel. A kedvenc szerzőim felsorolása, attól tartok, nem férne bele az interjú kereteibe. 
Évről-évre bővül a lista.
Példaképeim és mentoraim közül elsőként Petrőczi Éva József Attila-díjas költőt, műfordítót, irodalomtörténészt emelném ki. Évának köszönhetem az első kötetem megjelenését, az ő páratlan műveltsége és nyelvi bravúrjai mindig lenyűgöznek. Szecsődy Péter író a másik mentorom, ő is sokat segített tanácsaival az általa vezetett íróműhelyben.
Pályatársak, akiket tisztelek, és van szerencsém személyesen ismerni őket: Moskát Anita, Jánoki-Kis Viktória, Mécs Anna. Kiforrott prózát írnak, amelyhez szeretnék „felnőni”. Továbbá Nagy Leát kell megemlítenem a sokoldalúsága miatt, ő nemcsak a prózában és a lírában, de a festészetben is maradandót alkot.
A külföldi írók közül Anthony Ryan, David Gemmell és Maurice Druon a nagy kedvencek, a klasszikusok közül Victor Hugo, Henryk Sienkiewicz, Alexandre Dumas.
LF HQ: Mikor és hol kezdtél el publikálni, illetve a későbbiek folyamán hol jelentek meg az írásaid?
L.A.: Először a vajdasági Sikoly folyóiratban jelentem meg 2009-ben, a rá következő évben a Somogyban, azután a Historium Kiadó antológiáiban, az utóbbi öt évben pedig az Irodalmi Jelen, A Hetedik, a Napútonline és az Országút közölte írásaimat. A novellák, elbeszélések, esszék mellett recenziókat is írtam.
LF HQ: Arra emlékszel-e, hogyan találtál a Lidércfényre? Mi vonzott benne, miért maradtál a közösségben?
L.A.: Egy másik online műhely, a Karcolat révén találtam rátok. Leginkább a közösség atmoszférája, nem utolsó sorban a műfaji választék vonzott ide.
LF HQ: Honnan szerzed az inspirációidat, ötleteidet az írásaidhoz? Vannak-e esetleg olyan filmek, sorozatok, zenék, festmények, egyéb művészeti alkotások, amelyek esetenként, vagy akár időről-időre írásra késztetnek?
L.A.: Hétköznap munkába menet általában diszkréten megfigyelem embertársaimat. Számtalan olyan párbeszédnek voltam akaratlanul is fültanúja, ill. olyan helyzetnek szemtanúja, amely végül inspirált. Ezen kívül persze szívesen nézek történelmi-, krimi- és fantasy sorozatot, filmeket. Boris Vallejo festményeit is kedvelem, és gyakran olvasok képregényeket.
LF HQ: A munkád sem áll messze a kultúrától, hiszen művelődésszervezőként dolgozol, sőt, a ferencvárosi Gát utcában működő József Attila Emlékhely vezetője, mi több, a József Attila Társaság alapító vezetőségi tagja vagy. Mi volt előbb? A kultúra iránti ilyen mértékű érdeklődés, vagy az írás szeretete? És hogyan lesz valaki művelődésszervező, emlékhely vezető, és egy társaság alapítója?
L.A.: Párhuzamosan alakult ki bennem mindkettő. A művelődésszervező diploma megszerzése után a Ferencvárosi Művelődési Központban kezdtem dolgozni 2001-től, majd 2002-ben az FMK tagintézményébe, az akkor felújított József Attila Emlékhelyre kerültem át. Ugyanabban az évnek decemberében tartotta alakuló ülését a József Attila Társaság, ahová egy volt tanárom, dr. Agárdi Péter meghívása révén kerültem be.
LF HQ: Akik kicsit közelebbről ismernek téged, tudják, egy ideje komolyabban sportolsz is, párbajtőrözöl. Hogyan jött ez az életedbe?
L.A.: A felségem korábban a Hadtörténeti Múzeumban dolgozott, innen az ismeretség a Tiszti Vívóklubbal, ahová 2015 vége óta járok kisebb-nagyobb megszakításokkal.
LF HQ: Te magad látsz-e összefüggést az írás, esetleg konkrétan a történelmi témájú novellák, és a vívás között?
L.A.: Mindig is ki akartam próbálni ezt a sportágat, és Jean Marais kardozós filmjein nőttem fel.
LF HQ: Első önálló novellásköteted, amelyet mi is bemutattunk, Panelek mögött címmel jelent meg 2021-ben. Elmondanád, hogyan született meg, mióta írtad, hogyan öltött könyvformát?
L.A.: A Panelek mögött tíz év novellaterméséből lett összeválogatva. A többségük korábban már folyóiratokban megjelent művek újraközlése, kiegészítve néhány még kiadatlan írással. „Irodalmi anyám”, Petrőczi Éva karolta fel az ötletemet, önzetlenül vállalta a szöveggondozást, és beajánlott a Fekete Sas Könyvkiadóhoz.
LF HQ: Szinte egy évre rá jelent meg második, Törésvonalak című köteted. Mesélnél ennek létrejöttéről is?
L.A.: Valójában előbb született meg, mint a Panelek mögött, az írások egy része is korábbi, a Historium tematikus antológiáiban már napvilágot láttak. Szintén hozzávetőleg tíz év termése. Már 2020-ban beadtam a kéziratot a Magyar Naplóba, de a kiadó csak 2021-ben, második próbálkozásra kapott rá pályázati pénzt az NKA-tól. Így jelenhetett meg később, 2022-ben.
LF HQ: Ennek kapcsán országos tévéadásban is készült veled interjú. Bán János író – vagy ahogy a Hunyadi-ciklus megalkotójaként ismerik, Bán Mór – kérdezett téged a Fülszöveg című műsorában január végén. Hogy élted meg, hogy egy ilyen kaliberű személlyel beszélgethetsz egy ilyen nagy múltú médiában? Egyáltalán, hogy jött ez a lehetőség?
L.A.: Bán Mórral már évek óta ismerjük egymást. Korábban vendégem volt a József Attila Irodalmi Szalonban Fazekas Attila képregényrajzolóval együtt, ill. Kunszentmiklóson, a városi könyvtárban is moderáltam egy beszélgetést velük.
Amikor tavaly, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon futottam össze Bán Mórral, megdicsérte a kötetemet, és egyben felkért, hogy szerepeljek a műsorában, ami természetesen hatalmas megtiszteltetés volt számomra.
LF HQ: Én azt gondolom, ez azért egy elég komoly elismerés egy írónak.
L.A.: Olyan érzésem volt, mintha lovaggá ütöttek volna.
LF HQ: Volt-e számodra érezhető hatása ennek a televíziós szereplésnek?
L.A.: Nem rohannak meg naponta idegenek az utcán, hogy dedikáljak nekik. Komolyra fordítva a szót, talán igen. A Magyar Naplótól kaptam nemrég egy ugyancsak megtisztelő felkérést, hogy az áprilisi számukba írjak cikket a József Attila Emlékhelyről.
LF HQ: Ha jól tudom, nem ez volt az első szereplésed országos médiában. Tavaly nyáron a Karc FM-en is készült egy interjú, amelyben a szentesi származású Viola Szandra beszélgetett veled, szintén a Törésvonalak kapcsán. Szandrával már korábban is találkoztál a részben általad szervezett Szonettpárbaj eseményen. Innen az ismeretség, és a rádióinterjú ötlete?
L.A.: Viola Szandra a 2021-es Szonettpárbaj közönségdíjasa lett. Érdekesség, hogy az egy évvel korábbi költőversenyen Szandra férje, Halmai Tamás is részt vett. A Poétikon műsorba valójában, ha diplomatikusan is, de meghívattam magam. A mai kor követelménye az önmenedzselés. Ha nem nyüzsögsz, nem nyitják rád az ajtót. Ez az élet más területeire is igaz. Miközben nekünk, íróknak, az volna az elsődleges dolgunk, hogy alkossunk, muszáj fizikailag is jelen lennünk fontosabb eseményeken, fórumokon, hogy felfigyeljenek ránk. Ez persze időt és energiát vesz el az alkotómunkától, egyfajta „kötéltánc”, ahogy Dragomán György találóan megfogalmazta nekem egy beszélgetésünk alakalmával. De az önmenedzselés mellett fontos egymás segítése is, mivel sajnos évről-évre szűkül az a réteg, amely érdeklődik az irodalom iránt.
LF HQ: Március elejére a Magyar Napló Kiadó könyvbemutatót is szervezett a Törésvonalaknak. Hogyan sikerült?
L.A.: A bemutatót közösen szerveztük a kiadóval, az ötletet én vetettem fel. Családias hangulatban, oldottan zajlott a beszélgetés, amelyet Zsille Gábor költő, a kötet szerkesztője moderált.
LF HQ: Evezzünk kicsit más vizekre. Úgy tudom, egy ideje még a fentieknél is komolyabb munkába vágtad a fejszéd. Egy fantasy regényen dolgozol. Kérlek, mesélj erről, hogy és mikor született az ötlet, illetve hogy áll, vagy halad a projekt?
L.A.: A pandémia első évében, azaz 2020 tavaszán fogtam neki. Ekkor éreztem kellő ötletet és energiát egy regény megírásához. Reményeim szerint év végéig befejezem, mondhatjuk, már látom a fényt az alagút végén.
LF HQ: Feltételezem, ezt is szeretnéd nyomtatott formában viszontlátni.
L.A.: Mindenképpen, és célom, hogy külföldön is megjelenjen.
LF HQ: Hogyan kell elképzelni ezt a fantasy világot? A szokásos orkos-elfes-törpés-hősös, vagy van benne valami egyedi, különleges?
L.A.: Orkok, elfek és tündék nem szerepelnek benne. Ajánlom mindenki figyelmébe szeretettel a Lidércfény AKF-ben korábban megjelent Szívélyes vendéglátás c. novellámat, ahonnan lehet képet alkotni a regény világáról.
LF HQ: Ezen a fantasy regényen kívül íróként milyen jövőbeli terveid vannak?
L.A.: Történelmi, elsősorban középkori témájú novellák, regények ötletei vannak a fejemben.
LF HQ: Van-e valami írói jó tanácsod a kezdő pályatársaknak, akik abban a reményben alkotnak, hogy egyszer nekik is lehet önálló kötetük?
L.A.: Az olvasottság nagyon fontos szempont, de ne mindig ugyanazokat az írókat, folyóiratokat bújjuk, tágítsuk a szemhatárunkat! Tegyük félre a megfelelési kényszert! Ne arról írjunk, ami divatos, hanem ami tényleg érdekel minket. Lehetőleg próbáljuk ki magunkat több műfajban. Prózaíróként is fordítsunk figyelmet a klasszikus és a kortárs költészetre egyaránt, a témák, a nyelvi megoldások végett, valamint a szókincsünk bővítése érdekében is. Íróként nem elég tehetségesnek lenni, az elköteleződés az irodalom iránt elengedhetetlen.
LF HQ: Ezúton is minden jót és további sok sikert kívánunk! Köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál! És persze kíváncsian várjuk a fantasy regényed megjelenését.
L.A.: Én is köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok a Lidércfénynek!
