Requiem
Szépirodalom / Versek (1555 katt) | bel corma |
2011.07.15. |
Apró, zúzmara zárványba
dermedt deres életek,
a néma semmiben kiért
dobog hiába véretek?
Kiégett föld, hamvaid
halódva hiába kiáltanak,
a síró szél sikolyával
a némaságba hullanak.
Várunk a bűn láncaiban,
a gyászunk börtönében,
csak némán zokogva a
kiszáradt fák tövében.
Ha egy visszatér az égbe,
úgy ajkunk hálát rebeg,
fogadd be, áldott angyal,
ártatlan gyermeked.
Előző oldal | bel corma |