Requiem

Szépirodalom / Versek (1555 katt) bel corma
  2011.07.15.

Apró, zúzmara zárványba
dermedt deres életek,
a néma semmiben kiért
dobog hiába véretek?

Kiégett föld, hamvaid
halódva hiába kiáltanak,
a síró szél sikolyával
a némaságba hullanak.

Várunk a bűn láncaiban,
a gyászunk börtönében,
csak némán zokogva a
kiszáradt fák tövében.

Ha egy visszatér az égbe,
úgy ajkunk hálát rebeg,
fogadd be, áldott angyal,
ártatlan gyermeked.

Előző oldal bel corma