Az ócskás – 28. rész – Az egyezség
Kemp grófjának dolgozószobája igazi ínyencséggel szolgál annak, aki nem veti meg a fegyvereket. A világ minden tájáról összegyűjtött lándzsák, kardok, tőrök, és megannyi, az élet kioltására szolgáló eszköz díszítette az amúgy kopár kőfalakat. A kandallóban talán soha ki nem hunyó tűz égett, vaskos, emberbőrbe kötött kötetek hevertek a masszív asztalon, ami a termet uralta. Egyetlen hatalmas, akár trónszéknek is beillő ülőalkalmatosság terpeszkedett az asztal mellett, amire a gróf rögtön le is ült. Intett Kyassanurnak, hogy lépjen közelebb és feltette az első kérdését:
– Mond, mi vagy te? Talán Varázsló? – nézett szúrós tekintettel az ócskásra.
– Valami olyasmi – rágta meg a szavakat, vigyázva arra, mit mond. Nem szerette volna máglyán végezni. – Inkább azt mondanám, olyan ember vagyok aki tud a gróf úrnak segíteni. – Kyassanur sötét küldetésének ahhoz a szakaszához érkezett, mikor szinte mindent egy lapra kellett feltennie. A gróf a sötét hatalom számára kedves volt, mert terjesztette a félelmet és fájdalmat a földön, csak önnönmagában kevés volt ahhoz, hogy érdemben változtasson a világ folyásán. Kyassanur jelenlegi küldetése az volt, hogy a szomszéd bárót eltakarítsa az útból, hogy a gróf rátehesse a kezét a földjeire. Amennyiben sikerrel jár, több ember szenvedésének örülhet a sötét hatalom. A báró kemény falat volt a gróf számára, mert serege erősebb volt az övénél. Sokszor próbálkozott már erővel, vagy csellel ám siker eleddig nem koronázta próbálkozásait. Pedig sok mindent megtett annak érdekében, hogy közelebb jusson a megoldáshoz. Számtalan elfogott katona szenvedésének emléke maradt és vére tapadt a gróf kínzókamráihoz.
Mikor az ócskás felajánlotta a segítségét a báró elpusztításához a gróf hitetlenkedve, de kíváncsisággal fogadta a felajánlkozást. Egy próbát ajánlott a számára, amennyiben azt teljesíti akkor élve távozhat, és felfogadja a báró megölésére. A próba egyszerűnek tűnt, de volt egy csavar benne. Meg kell Kyassanurnak ölnie egy boszorkányt, aki a várbörtönben raboskodik, de úgy, hogy nem ér hozzá és meg sem közelíti a rabot. Kyassanur beleegyezett a próbába és a gróf, valamint két fogdmeg társaságában a várbörtön felé vették az útjukat.
Rosalinda már négy napja raboskodott, és állt ki borzalmas kínokat a gróf vendégszeretetének köszönhetően, mikor lépteket hallott az ajtó előtt. A léptek elhaltak és a remegő lány félelemmel várta az újabb kínzatásokat, de csak egy apró gyöngy gurult be a cellába, amit Kyassanur juttatott oda. Zöldes fényt sugárzott magából, ami a falakra vetült. A lány csodálkozva nézte ahogy a masszív kőfalak eltűnnek és helyüket virágzó rétek veszik át. Örömében felsikkantott és futásnak eredt a szabadság felé.
Néhány perc elteltével kinyílt a cella ajtaja és belépett az ócskás és a gróf a két fogdmeg társaságában. A lány a padlón feküdt, szilánkosra tört koponyájából a még lüktető agyveleje csorgott nedvesen, véresen az arcára. A gróf felkacagott és Kyassanur markába csapott.
– Üdvözöllek a szolgálatomban!
