Losonczy Attila – Törésvonalak
Losonczy Attila író neve bizonyára ismerős a Lidércfény olvasóinak. Cyrus Livingstonként 2010 óta jelen van a weboldalunkon, közreműködött a Simagöröngyösi Zombi apokalipszis kötetek létrejöttében, és 2021 decemberében mi is bemutattuk Panelek mögött című első önálló novelláskötetét. Abban kisemberek történeteit olvashatjuk, egyfajta korképet kapva általuk a közelmúltról, a jelenről. A Törésvonalakban szintén a kisemberek vannak fókuszban, ám a témák, melyeket rajtuk keresztül feldolgoz, ma már az írott történelem részei. Míg a Panelek mögöttben a szereplők nem lépnek túl a saját, vagy közvetlen környezetük adta problémákon, addig a Törésvonalak szereplőinek egyéni sorsai szorosan kapcsolódnak az adott történelmi kor nagy ívű eseményeihez.
A történelem nehéz téma. Nem csak azért, mert jelen korunkban már évmilliókat ölel fel, és ez önmagában véve is hatalmas információmennyiség. Nem csak azért, mert a nagy része száraz adat nevekkel, évszámokkal, helyszínekkel. Azért is, mert akár a nagy egészet nézzük, ahol az emberiség sorsáról van szó, annak fordulópontjairól, akár az egyént nézzük, aki meg- és átélte az épp taglalt történelmi eseményt, bizony majdnem mind valamilyen tragédiáról mesél nekünk. Persze vannak pozitív történetek is civilizációk felemelkedéséről és tündökléséről. De végső soron újra és újra eljutunk oda, ahol ember embernek lesz farkasa, és hatalomvágyból, bosszúból, féltékenységből, meg a lehető legkülönfélébb érzelmekből a másik torkának esik.
Losonczy Attila Törésvonalak című, kilenc történelmi novellát tartalmazó kötetében is olyan történeteket olvashatunk, amelyek az emberiség lényeges eseményeit dolgozzák fel. Ám nem távolról, történelmi távlatokból ismerhetjük meg például a tűzhasználat felfedezésének jelentőségét, az akkád birodalom felemelkedését, a törökvészt, a Rákóczi szabadságharcot, vagy épp a Nagy Háborút, hanem az egyén szemszögéből.
Ez a formátum közelebb hozza a távolinak tűnő történelmi eseményeket az olvasóhoz. Még akkor is, ha ezek az események jórészt csak hátteret adnak a novelláknak. Több esetben nem az események sűrűjéből „tudósít” az író, hanem az otthon maradottak nézőpontját írja le, vagy az eseményt a partvonalról szemlélők elbeszélésén keresztül ismerhetjük meg az eseményeket.
A kilenc novella története időrendben követi egymást, a legrégebbitől a legfrissebbig. Az elején ezek az időbeli ugrások még igen nagyok, akár évezredekben is mérhetők, ám ahogy haladunk a kötetben, bizony úgy sűrűsödnek, úgy kerülnek egyre közelebb egymáshoz az évszámok. Vonhatnék le ebből akár messzemenő következtetést is az emberiséget illetően, mégsem teszem. Egyrészt nem szeretném az olvasókat ilyen módon befolyásolni, másrészt bízom annyira azokban, akik az ilyen témájú könyveket kedvelik, hogy maguk is képesek levonni a saját következtetésüket, ha akarják.
A Törésvonalak emberi sorsokról szól, testközelből bemutatva a taglalt történelmi helyzeteket. Részesei lehetünk örömeiknek, bánataiknak, szerelmeiknek, gyászuknak. Az író fogalmazása lehetőséget ad arra az értő olvasónak, hogy átélhesse ezeket az érzelmeket, hogy belehelyezhesse magát a főszereplő helyzetébe. Egyszóval átélhetők a történetek.
Egy ilyen témákat felölelő, és ilyen formában feldolgozó kötet esetében elkerülhetetlen, hogy a közvetlen harcokat is bemutassa. Bizony itt is visszaköszönnek a háború borzalmai, a kiontott vér, a kiforduló belsőségek, a csonkolások. Ám mindezek szövegezése tökéletesen fogyasztható a gyengébb idegzetűek és gyomrúak számára is. Az író nem esik vérgőzös túlzásokba, és bár több helyen plasztikusan írja le a közelharcokat, mégsem viszolyogtató, vagy gyomorforgató a stílus. A szövegkörnyezet is olyan, hogy elveszi picit ezek élét, meghagyva azonban azok jelentőségét.
Nagyon fontos, hogy a történetek pártatlanok, nem állnak az adott történelmi esemény egyetlen szereplője mellé sem. Az egyéni nézőpontok persze bemutatásra kerülnek, de szépen, kiegyensúlyozottan jelennek meg az ellenérdekelt felek gondolatai is.
A kötetben én egyébként felfedeztem némi keretes szerkezetet. Az első történet a tűzről hasonló katarzist váltott ki, mint az utolsó, amelyben a karácsony közeledtével az addig egymást kíméletlenül gyilkoló ellenségekben felülkerekedik az emberség. Rendkívül jól esett, hogy az író ezzel a történettel zárta le a kötetet, elültetve bennem, és remélhetőleg a többi olvasóban is az érzést, a gondolatot, hogy talán van még remény arra, hogy az emberiség egyszer nem a „pofánverésben”, hanem a „kéznyújtásban” látja majd a megoldást a problémákra.
LOSONCZY ATTILA író, művelődésszervező 1975-ben született Budapesten, jelenleg is ott él. 2002 óta a ferencvárosi Gát utcában működő József Attila Emlékhely vezetője, a József Attila Társaság alapító vezetőségi tagja. 2009 óta publikál novellákat, cikkeket és recenziókat irodalmi lapokban, antológiákban.
Eddig megjelent önálló kötetei:
– Panelek mögött (novellák, 2021),
– Törésvonalak (novellák, 2022).
A novelláskötetek minden nagyobb könyvhálózatban megvásárolhatóak.
Az író moly.hu oldala: https://moly.hu/alkotok/losonczy-attila
