Élet-kezdés

Szépirodalom / Versek (1020 katt) DarkChii
  2011.07.07.

… S élet-ódát zengek öledbe,
Csendesebben mindennél,
Hogy ne halld, hogy ne tudd,
Mert lelkem titka ez.
Nem zengem, bent tartom,
hogy átjárjon zsongó ereje,
Bárha szeretném zsibongva, kiáltva,
Ujjongva kiáltani, hogy
Vége.
Nem vagyok többé lélektelen szerető.
Nem üresség ez, habár azt hittem,
Mégis honnan tudná sötétben
az állat, hogy a ketrec többé nem
köti gúzsba teste rezdüléseit?
Kérdőjelek nélkül.
Lehulló lepel, s te fogod a végét,
Lassan engeded be hozzám a fényt.
Balzsamolsz tán?
Nem értem, mégha
Kinyílt szemmel, tisztán látok sem.
Varázs.
Jön és megy, kél és szunnyad,
Ki érthetné ezt?
Élet-hosszban kutatnám mélységeit, ha
Már tölcsérbe fordult volna az Idő.
Ma visszatérek a Jelenbe –
És az Idő-állásnak véget vetek.
Elég volt. Eleget szunnyadtam már.

Előző oldal DarkChii
Vélemények a műről (eddig 1 db)