Az ócskás – 16. rész – Csak pár sor

Horror / Novellák (451 katt) Erdős Sándor
  2023.03.20.

Becsapódott az ajtó és sziklaszilárd áthatolhatatlan fallá vált, az ablakok eltűntek, helyüket acéllapok vették át, melyek vörösen, hatalmas hőt kibocsátva izzottak. A mennyezet megnyílt, és maga a rettenet szállt alá, hogy a kínok kínjával ajándékozza meg amúgy is rettegő lelkét.

Frank lerakta a tollat, amit ma vásárolt egy vándor ócskástól, és elgondolkodva nézte a furcsa formájú betűkkel rávésett szöveget. „Egy hét múlva” volt belegravírozva ebbe a remekmívű golyóstollba, amit Frank, mint író, remekül tudott használni jegyzetei készítéshez. Alapvetően nem volt zsáner amiben ki tudott csúcsosodni írói vénája, de a horrortörténetek fabrikálása okozta neki a legnagyobb örömöt és egyben kihívást is. Ez a kis történet is kezdett kerekedni, egy magányos fickó a főhőse, aki egyre furcsább és riasztóbb hangokat hall a lakásában. Halk nyögések, sikolyok ébresztik az éjszaka közepén, de mikor bejárja a házat, nem talál semmi rendelleneset. Később tárgyak mozdulnak el minden előjel nélkül, és ajtók, ablakok csapódnak be nagy dörrenéssel, egyre mélyebb elkeseredésbe és félelembe taszítva hősünket.

Valami frappáns befejezésen törte a fejét, és körvonalazódott is benne a történet vége, ahogy a mennyezetről alászálló ördögi lény lassan cafatokra szaggatja a szereplőt. Ezt a pár sort még papírra vetette, majd nekilátott a vacsorája elkészítéséhez, hiszen egyedül élt kis lakásában. Míg a konyhában forgolódott az íróasztalon heverő tollon lévő felirat zöld fénnyel felragyogott, az asztalon heverő kéziratra vetítve fényét.

Eltelt egy hét mióta befejezte a kéziratot és egy magazin kiadója már el is fogadta azt, ezért Frank este egy üveg bor társaságában ünnepelte meg az eseményt. Kissé kótyagos fejjel feküdt le aludni és később ennek tudta be, hogy félálmában különös hangokat hallott a lakásban, nyögések és sikolyok suttogtak halkan az éjszakában. Másnap viszont már kissé idegesen hallgatta ugyanezeket a hangokat az ágyában, ezért felderítette a lakást a hangok forrását keresve, ám semmit sem talált.

Mikor pár nap múlva különféle tárgyak kezdtek helyet változtatni, majd az ajtók és ablakok ki-be csapódtak, Frankben különös gondolat motoszkált. Hiszen szinte szóról-szóra ugyanezt írta le a nemrég elkészült írásában, ezért gyorsan az íróasztalához sietett, és kinyitotta a jegyzetfüzetét. Szinte az összes oldal üres volt, eltűnt az írása róluk, csak az utolsó pár sor maradt meg, amin elborzadva motyogott magában.

Ekkor becsapódott az ajtó, és sziklaszilárd, áthatolhatatlan fallá vált, az ablakok eltűntek, helyüket acéllapok vették át, melyek vörösen, hatalmas hőt kibocsátva izzottak. A mennyezet megnyílt, és maga a rettenet szállt alá, hogy a kínok kínjával ajándékozza meg amúgy is rettegő lelkét.

Frank megkínzott teteme lassan lecsusszant az íróasztalról, magával sodorva a zöld fényben izzó golyóstollat.

Előző oldal Erdős Sándor