Elherdáltad a lelked

Szépirodalom / Szerelem (1122 katt) DarkChii
  2011.07.17.

Emlékszem… emlékszem rád…
Mindig azt mondtad, nem, ez nem olyan dolog, ami el tud fogyni…
Én már akkor is… akkor is annyira szerettelek…
Lelkedről lecsorgott a máz… nincs több rózsaszín… már nem véd meg…
Ha én… ha én megvédhetnélek helyette… ha hagynád…
De nem… valamiért nem…
Hát valóban ennyire haszontalan lennék?

Megjártam mindent, megjártam a poklot, és jártam a mennyországban is, ott voltam mindenhol, ahol eddig ott kellett lennem… Megtettem mindent, amit meg kellett tennem…

Hozzád mégis… kevés volnék?
Nem sok időnk van. Kevés. Mondd, mit tehetnék?
Néha elfog a félelem… a fájdalom… amikor tudom, hogy hamarosan kifolysz a kezeim közül… De ott leszel valahol máshol… a lelkemben… mélyebben, mint bárki más…
Vajon ez… erőt fog adni?
Nem akarom, hogy fájjon…
Minden úgy fog történni, ahogyan annak kell. Ebben nem kételkedem.
Vajon az a sorsom, hogy rajtad – csakis rajtad ne tudjak segíteni?
Velem van a baj?

Nem félhetek, hiszen semmi értelme. Nem akarok tenni semmit – nem akarok észvesztetten kapálózni, nem akarok nyavalyogni, nem akarok követelőzni, nem akarok már világmegváltó érzéseket… ha akarnék, sem jönnének. Csak egyszerűen emlékeket akarok. Nem, nem olyat, ami fáj… csak szépet. Fájni fognak – rettentően fájni fognak. De… mi másból meríthetnék erőt?

Azt mondod, ahhoz nem kellenek emlékek? Igaz. Nem kellenek.
Eszembe jut egy rég olvasott írás…

„Nem kell, hogy érintselek, nem kell hogy lássalak, hogy érezzelek… elég tudnom, hogy létezel, és ez mindent megváltoztat.”

És milyen igaz… ez az érzés mindent áthat és megmozgat bennem. Nem kell hozzá, hogy észrevedd, hogy élek… nem kell hozzá, hogy szeress. Semmi sem kell hozzá.

Egyetlen dolog elég – hogy hagyjam áramlani. Hogy ne hagyjam fájni. Hogy engedjem szabadjára, abban a formában, ami semmiféle visszajelzést nem igényel… Annyira erősen, hogy képes legyek bármire. Mindenre. Élni. Úgy igazán. És szeressem azt, hogy szeretek, és éljem meg, és használjam. Ne az érzés használjon engem…

Menni fog. Hiszem.

Tudom… mennyire tud fájni, ha hagyom, hogy az érzéseim maguk alá temessenek. Gyenge vagyok én is. Mint bárki más. De nem… nem fogok elveszni. Létezni fogok. Érted. Magamért. Másokért. Azért, hogy éljek. Mert tudom, hogy… ennél jobbat nem tehetek.

Azt hiszem.
Mennyire gyűlölöm, mikor bizonytalan vagyok…
Egyetlen dolgot tudok biztosan… és az Te vagy…

Előző oldal DarkChii
Vélemények a műről (eddig 1 db)