Az ócskás – 8. rész – Hinta, palinta
Kezdte elveszíteni a türelmét, mert szeretett lánya nem akarta abbahagyni a hisztit. Sírt, rángatta az anyja kezét és durcásan toppantgatott jobb lábával. Rosemary nem szeretett volna játszótér felé útról visszafordulni, hiszen már több mint a felét megtették a tetemes távnak. Egyébként is, épp elég nehéz volt ügynöki munkája mellett időt szakítani lánya kívánságaira. Ma a játszótér volt a kívánságlista elején, és a hiszti tárgya egy mackó volt, lánya kedvenc mackója, amit otthon felejtettek. Sóhajtva gondolt arra, milyen nehéz volt időt lopnia lánya számára, és ha hazamennek a mackóért, akkor már a játszótérre nem marad idő, a hiszti akkor is garantált lesz. Hangosan kiabált Lisa a kis hisztigép, hogy a mackóját akarja, mikor egy különös kinézetű sovány férfi lépett melléjük, aki egy áruházi bevásárlókocsit tolt maga előtt.
– Ne sírj kislány, adok neked egy macit a másik helyett – mondta, és Lisa felé nyújtott egy kis plüssmackót.
– Köszönöm bácsi! – mondta tőle szokatlanul Lisa, hiszen nehezen találta meg a hangot idegenekkel.
– Nem fogadhatjuk el – szabadkozott Rosemary, mert az idegen a kinézete alapján nem éppen a felső tízezer köreibe tartozott, viszont mivel a lánya olyan erősen szorította magához, és olyan könyörgő szemekkel nézett rá, a táskájában kezdett kotorászni pénz után.
– Hagyja csak asszonyom, nem pénzért adom, csak a kislány jövőjével foglalkozom – mondta kétértelműen az idegen, és köszönés nélkül eltolta nyikorgó bevásárlókocsiját.
Mivel Lisa már abba is hagyta a hisztizést, rövid időn belül már a játszótéren hintázott, míg Rosemery a padon pihent. A kislány hintázás közben a mackóval játszott, és mintha beszélgetett volna vele. Ha közelebb lett volna a lányához, talán hallotta volna, hogy ez így is van. A játékmackó suttogó hangon társalgott a kislánnyal. Egy óvatlan pillanatban a mackó mintha kiugrott volna Lisa kezéből, ő utánakapott és kiesett a hintából. Ahogy felemelte a fejét, hogy a mackót keresse a tekintetével a magasból visszalendülő hinta tarkón csapta. A lány mozdulatlanul terült el a hinta alatti homokban és egy vékony vércsík szivárgott a tarkójából, és az orrából. Rosemary, amint észrevette mi történt, sikoltozva rohant mozdulatlanul fekvő lányához.
A hogy a kislány testét felemelte, halkan zihálni kezdett a lány, és az anyja nevét suttogta. Rosemary a lányt a karjában tartva rohant a közeli parkolóhoz segítség után kiabálva, futtában a mackóra lépve azt a homokba taposta. Egy kedves, jólelkű taxisofőr azonnal a segítségükre is sietett, és a közeli kórházba szállította őket.
Kiassanur az ócskás leporolta a mackóról a homokot, és magában dörmögött, visszaemlékezve a mackó nem régen erőszakos halált halt gazdájára:
– Majd legközelebb, úgy látszik még nem töltődött fel a sötét energiával, kevés volt rá az idő.
A nyikorgó bevásárlókocsit tolva lassan tovább ballagott, vadászva a lehetséges áldozataira, akik mágikus portékáit megveszik a jövőben.
