1. Horror Hava - Horror Horda
A Suttogó csendesen sétált végig a romokon. Az emberek körülötte üvöltöttek a félelemtől. Ő mégis csak hosszú, fekete szövetkabátját próbálta távol tartani a törmelék élesebb részeitől. A rettegve síró emberek között egy békésen hintaszékében ülő bajszos bácsi nevetgélt. A fal darabajaitól ropogó hangon hintázó öreg a fiú felé fordult. Szemei lilán világítottak, a hangja a fiatal öltönyös fejében szólalt meg:
– Mit akarsz? – Hangzott a még párszor visszhangzó kérdés.
– Te nem tartozol ide.
– Telepata – mondta elgondolkodva a fiú. – Ez tényleg hasznos lehet.
– Ki vagy te?
Az öreg körbe pillantott és minden áldozata orrából vér ömlött literszámra, ameddig össze nem estek holtan. Utána mentálisan a fiú agyába nyúlt. Ám a válasz helyett saját sötét titkait látta. Az öreg hosszú évtizedek óta először megrémült. Próbált elhúzódni, távolodni a székében, de csak pár centire hátrébb hajtotta azt.
– Ho… honnan tudod te ezeket?
– Én mindent tudok – felelte arrogánsan a fiú – Mindenki titkát.
– Mit akarsz tőlem? – kérdezte fogait vicsorítva a fiútól.
– A hely, ahol vagy – mutat körbe. – Ez egy szent hely. A világunk titka, egy szakadás mindenben. Kapu más világokba. Szekták tartanak ide, hogy felnyissák a szakadást, és uraikat ide engedjék. Te segítesz ezt megállítani.
– Ugyan miért tenné…
A telepata megakad szavaiban. Rájön, hogy miért. Ez az ember minden titkát tudja, ki van neki szolgáltatva. Kiszállt a székéből és megadóan bólintott.
– Mégis mit akarsz tőlem?
– Kövess!
A páros megindult. Fél órát jártak a kietlen városban, ahol csak holtak és összeomlott házak voltak. A távolból egy katedrális látszott, amiből sikoltásokat hallottak. Befelé különböző színű csuhások rohantak. Ott a Varrt Ember és családja saját késeikkel ölte le őket. A szekták főpapjai idegen szavakat ordibáltak. A Suttogó és az öreg békésen besétáltak a csatatérre. Az egyik fanatista azonnal feléjük rohant, de a fiú csak állt.
– Fájt neki. Tudom, azt hazudod magadnak, hogy nem, de igen. A poklok poklát élte át – morogta az öltönyös, és a szektatag bőgve térdre borult. Pillanatokkal később a saját késével vágta el a torkát.
– Ügyes! – mondta elismerően az öreg.
A főpapok szavai egyre hangosabbak lettek. A Varrt Emberek mögött egy rés nyílt meg a falban. Halovány fény áradt belőle.
– Fejezzük ezt be gyorsan! – parancsolta a Suttogó.
Ezzel a fiú az egyik főpaphoz sétált, az öreg pedig az akaratával halálra rémisztette azokat, akik a fiúra támadtak volna. A Varrt Ember meglátta a szövetségeseket, és maga mögött a veszélyt. Az egyik kést kitépte a haldokló ellenfeléből és az egyik vallásvezető gigájába dobta. Az hörögve, szép lassan fulladt saját vérébe, amit még percekig próbált kihányni. A fiú a már teljesen transzba esett szektafőhöz hajolt és pár mondatott mondott. A férfi koncentrációja megtört. Rettegve nézte a fiút majd elrohant. A tömeget lökdösve minél messzebb próbált kerülni a szövetkabátostól. Mikor megfordult, érezte, hogy valami hideg érinti az ágyékát. Lepillantva csak vért látott. A Varrt Ember felesége lassan kihúzta a kést a fanatista nemi szervéből.
– Tipikus. Nincsen elég férfiassága.
A kést visszacsúsztatta a sokkos emberbe, és megforgatta a pengét párszor. A tömeg menekülni kezdett. Túlságosan féltek. A vöröses rés pulzált a varrt család mögött. Az apa hátrébb húzta gyermekeit. Majd mind térdre borult a sokktól. A bajszos öreg mosolyogva indult a réshez. Mikor a Suttogó utána eredt volna, őt is elkapták a rémisztő képek.
– Sajnálom, gyerekek, de a nagypapát érdekli, mi mindent tehet ezzel a kis réssel.
A fiú sosem látott dolgokat érzékelt a saját agyában, de nem hagyhatta, hogy az öreg megérintse. Remegve kúszott a Varrt Emberhez. Halkan és nehezen a fülébe súgta a titkot:
– Erősebb vagy nála.
A milliónyi különböző bőrdarabból összevarrt óriás fokozatosan kihúzta magát, és egy hatalmas karddal odasétált. Az öreg felé fordult. Az minden erejével a varrt emberre koncentrált. Pillanatokon belül az óriás orrából, szeméből és füléből vér áradt. A családja még a migrén hatásaitól szenvedett, csak nézhették, ahogy a családfő egy lépésre a telepatától megtorpan. A varrásokon át lassan elkezdett szivárogni a vére. Nem bírta tovább. Holtan zuhant felesége elé. A bajszos öröme pillanatnyi volt. A Suttogó nekirohant, és az ökleléssel a résnek lökte, ami hatalmas fénnyel robbant egyet. A fény után a telepata füstölögve esett a földre. Még egyszer, egy pillanatra vett egy levegőt, majd sóhajtva eleresztette az életével együtt. A varrt gyermekek dühösen néztek a lassan távozó suttogóra.
– Azt mondtad, erősebb nála!
A fiú szomorúan fejet hajtott egy pillanatra.
– Mindenkinek van titka. Az enyém az volt, hogy hazudtam.
Ezzel magára hagyta a gyászoló családot. A fiú és a lányok az anyjukat ölelték, aki a fejüket simogatta.
– Nyugalom – súgta.
– De… apa… meghalt…
Az anya az öreg telepata füstölgő testére nézett.
– Csak az agya.
Eredetileg publikálva: 2013. X. 30.
