Szeretve a sírig...
A csata elcsitul, minden kyr a
bús, szomorú végjátékot nézi,
a közeli dráma láttán szívük a
részvét furcsa szorítását érzi.
A crantaiak közül már csupán
egy harci mágus, ki áll a vártán,
elpusztult népének nagy terhét
hordozza megroggyant vállán.
A kyr mágusok szakadatlanul
varázslattal bombázzák burkát,
hogy védő erőterét lerombolva
végleg a vöröslő földre sújtsák.
Mellette egy szép, szőke leány,
szeretett felesége az, őt óvja,
ahogy a parázsló port kezével
a lobogó levegőbe beleszórja.
Életének legvégső varázslata
a dimenziók szálait szaggatja,
rést szakít a valóság fátylán,
és a smaragd kaput felnyitja.
"Soha ne felejts el, kedvesem"
lágyan cseng szomorú hangja,
s legutolsó szép ajándékként
a szerelmének az életet adja.
"Szeretlek" suttogja a lányka
majd a kapun átlépve eltűnik,
s az átjáró zöldes lobot vetve
halk pendüléssel megszűnik.
A férfi most megkönnyebbül,
tudatának pajzsa szétroppan,
és a reá záporozó tűzesőben
a teste papirosként ellobban.
