1. Horror Hava - Anyáért
A hörgő zombi agya szétrobbant a golyótól. A többi élőholt érdektelenül sétált tovább. A tízéves kisfiú egy könnyed mozdulattal pattintotta ki a még füstölgő hüvelyt a mesterlövészpuskából. Rágóját leköpte a háztetőről és felvette a puskát. A tetőajtón egy férfi sétált fel, köntösben, egy bögre kávéval.
– Szép lövés, kölyök – mondta elismerően az alak.
– Kösz, nem először csinálom – felelte a fiú és újratöltötte a fegyverét.
– Igen, anyád mondta, miféle szörnyekkel találkoztatok utatok során – mondta a férfi, és kisétált a ház széléhez, ahol lenézett a zombikra. – De remélem, tudod, hogy én soha nem bántanálak, se téged, se őt.
– Ők se tettek ilyesmit – biccentett a gyerek a ház melletti csonthalom felé és kibiztosította a puskát. – Elég volt ezt hazudnom róluk, majd elintéznem azt, aki anyukámhoz nyúlt.
– Mi? – kérdezte a férfi rémülten, de már késő volt, a golyó mellkason találta és lesett a háztetőről. Sikoltva zuhant le és a becsapódás után az élőholtak lakmároztak belőle.
Eredetileg publikálva: 2013. X. 09.
