Angyalok árnyai

Szépirodalom / Élet-halál (1283 katt) bel corma
  2011.07.01.

Bár ember szemed nem lát, de
mégis veled vagyok csendben,
a forróságban én adok neked
hűs árnyat egy zöld ligetben.

Ha szomjadat oltod tiszta vízzel,
ott vagyok a kristály patakban,
ha csónakból veted ki hálódat,
tonhal vagyok a sós tajtékban.

Én sárgállok a hullámzó mezőn,
életet adó búza vagyok neked,
belőlem készíted és formázod
aranyos héjú, puha kenyered.

Velem öltözik be a táncoló rét
s virít szépséges, élő ruhában,
kék, sárga és piros színekkel
Mosolygok minden virágban.

A tűz vörös, lobogó lángjával
felmelegítem hideg otthonod,
ha verejték ül forró arcodon,
Szellőként hűtöm homlokod.

Ha felnézel az aranyló napra,
engem látsz a vakító fényben,
s ha egy kicsit elcsendesülsz,
meghallhatsz a zúgó szélben.

Ott voltam, mikor megszülettél,
és némán együtt sírtam veled,
óvtam lépteid s felcseperedtél,
mert mindig én fogtam kezed.

Mikor majd elérsz az út végére,
a nevemet súgja haldokló szád,
akkor már meglátsz a fényben,
ahol mindig is vártam reád.

Előző oldal bel corma
Vélemények a műről (eddig 2 db)