Káposztás jó estét!
Bál van ma az erdőben,
répák sülnek a sütőben.
Lesz itt sok finom falat,
annyi van, hogy meg is marad.
Szegény egér lesántult
a lába nagyon megfájdult,
találjunk ki valamit
hogy felejtse bajait.
Mit tehetnénk most akkor?
Ő ráfázott már sokadszor.
Nem mehet gyógytornára
meghívták hát vacsorára.
Mondja bagoly: – Nem jó így,
van itt egy doktor meggyógyít.
Gyertek a rendelőmbe
oda fel a dombtetőre.
Gondolták az állatok,
lábasok és szárnyasok,
segítenek egérnek
együtt könnyebben felérnek.
Cincér néni kérdezi,
mert sok esze van őneki:
– Mi lesz a káposztával
és a sok-sok uborkával?
– Valaki még elcseni,
most kellene elrejteni.
Apró mókus szólalt meg:
– Most nincs idő, itt a beteg.
– Itt áll ez a kis kecske
jó erőteljes a teste,
bízzuk meg hát a komát
hogy őrizze a lakomát.
Úgy is tettek, ott hagyták,
elindult hát a társaság,
ám mire visszaértek,
már eltűnt az összes étek.
A kis kecske volt csak ott
és roppant módon jól lakott.
Mi ebből a tanulság?
Kecskére ne bízz káposztát!
