A vámpír és a kanász

Horror / Novellák (341 katt) Erdős Sándor
  2023.01.09.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/1 számában.

Nádi farkasok üvöltése törte meg a csendet a puszta felett az éjszakában. Gácsér Szerafínó lesöpörte a pókhálókat a frakkjáról, miután a nyughelyéül szolgáló koporsóból kicihelődött. Szerafínó ugyanis egy tősgyökeres erdélyi vámpír volt, csak egy tűzifának szánt szállítmánnyal migrálódott a magyar pusztára egy fészer mélyébe. Az éhség ébresztette mély álmából, az éhség, ami átjárta sötét valóját, éhség a vérre, amit oly rég kóstolt.

Gyorsan összeszedte magát és kilépve a fészerből természetellenesen kifinomodott érzékeit használva zsákmány után kutatott. Nem is kellett sokáig kutatnia, mert nem messze élőlények jelenlétét érezte. Egy közeli falu felől fújt a szél, ahonnan vérszag csapta meg a vámpír orrát. Az éhsége azonnal cselekvésre késztette, ezért a falu felé lopakodott az éjszaka sötétjében. Ám nem csak ő vadászott aznap a sötétben, egy emberi lény is arra készült, hogy erőszakkal vegye el egy másik élőlény életét.

Az éjszaka már a vége felé járt mikor egy sötét alak, kezében egy hatalmas késsel lopakodott a kerítés mellett. Néhány perc múlva hátborzongató visítás verte fel a falu csendjét. A gyilkos vértől csöpögő késsel a kezében, elégedett mosollyal az arcán lépett a közelben égő tűz mellé.

A falu felé közelítő Szerafínó megérezte a friss vér semmivel össze nem hasonlítható édeskés szagát, és az illat forrása felé iramodott hihetetlen sebességgel. Egy sötét alakot vett észre egy tűz mellett, aki egy bárddal aprított még meleg húsdarabokat az asztalon. Megérkezett hát oda, ahonnan a vérszag eredt, így gyorsan az idegen mellé lépett és ráhörgött.

–Vért… vért…

–Várj egy kicsit komám nemsokára kész, már pirul a hagyma – dörmögte Józsi a kanász a bajusza alatt, majd egy padra mutatott. – Addig csak ülj le oda, bárki is vagy, nem sajnálom tőled, de nem szeretem ha sürgetnek.

Mikor megsült a friss disznóvér, amit Józsi a kanász a hajnali böllérkedéséért kapott fizetségül, Szerafínó kezébe nyomott egy nagy tállal belőle, jó étvágyat kívánva neki. A vámpír nagy éhségében falni kezdte az ételt, ami roppant módon ízlett neki. Csakis így fordulhatott elő az, ami ezer év alatt egyszer sem, hogy a kelő nap fénye a szabadban találta a jóízűen falatozó vámpírt.

Előző oldal Erdős Sándor