Tigris
Szépirodalom / Novellák (444 katt) | Ann Heart |
2022.11.28. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/11 számában.
Anna a parkban sétált. A tél szürkesége és fagyos világa után a napsütés és az egyre jobban kibontakozó természet magával ragadta. Akarta, hogy a zöld bekebelezze és lelkét újjá varázsolja megannyi szépségével. A tavasz volt a kedvenc évszaka, ilyenkor mindig annyi csoda érte érzékszerveit, melytől bizsergetően jó érzés töltötte el mindenét. Nem volt kedve otthon ülni és bámulni a monitort. Szerette a munkáját, mindig is lenyűgözte a designer világ, és tudta már egészen fiatalon, hogy ő ezzel a szakmával akar foglalkozni. Most inkább élvezte, ahogy beszippanthatja a friss, virágillatú levegőt, melynek édeskésen kellemes aromája egy emlékképet villantott fel agyának mély zugaiból.
Az első csók emlékét. Gondolatai visszarepítették abba az időbe, ahol megtörtént vele az a nem mindennapi, varázslatos dolog, ami egy kamasz lánnyal történhetett. Mikor az ajkaik összeértek, mint a legfinomabb méz, édes mámorba burkolta őt arra a néhány percre, melyben legszívesebben örökre benne maradt volna. A fiú, aki szíve választottja volt, fekete pólót viselt, melyről egy csíkos nagymacska nézett vele farkasszemet. Nagyon tetszett neki az a minta, melyet meg is örökített miután hazaért a randiból.
Ajka mosolyra húzódott a kedves, szinte elfeledett gondolatra. Egy padot látott meg, mely mögött mindenféle színű virágok pompáztak. Azok felé fordulva ült le és kedvet kapva a szemet gyönyörködtető flóra láttán elővette táskájából sketchbookját és ceruzáját, hogy megörökítse a látványt. Még sosem látott senkit rajzolni utcán, ezért egy kicsit kellemetlenül érezte magát, de ahogy egyre jobban belemerült az alkotásba, szinte megszűnt körülötte a világ. Csak ő és a virágok léteztek.
„A növényi tanulmányrajz gyűjteményembe tökéletes lesz.” – gondolta magában jókedvűen.
– Szia! Klassz rajz – hangzott egy férfi hang a háta mögül.
– Köszi! – szégyellte el magát zavarában. – A virág szép, én csak a báját örökítem meg a magam módján – fordult a hang irányába. Meglepődve látta, hogy egy kedves ismerős.
– Jól nézel ki. Rajzolással foglalkozol? Vagy csak úgy…
– Így is mondhatjuk. Webdesigner vagyok, de szabadidőmben szeretek rajzolni mindenfélét, amihez kedvem van. Igazából még sosem csináltam ilyet. Biztosan elég hülyén nézhetek ki.
– Dehogy is. Ne törődj azzal, mit mondanak az emberek. Szerintem nem fognak megkövezni érte.
– Remélem.
Egy szőke hajú, három év körüli kisfiú gurult oda motorkájával hozzájuk és húzkodni kezdte a férfi nadrágját.
– Apa! Apa! Játszi. Menni akajok!
– Jaj Domi, most nem lehet. Bocsi! – vigyorgott a lányra, majd felvette a kapálózó gyermeket, aki elégedetlenségének hangot adva hisztizni kezdett. – Ne haragudj, mennem kell! Ha játszit lát vége a világnak, ha nem megyünk oda. Örülök, hogy találkoztunk. Itt laksz a környéken?
– I… Igen – nyögte zavarodottságában Anna.
– Az jó – mondta mosolyogva, majd maga mögött hagyta a lányt, aki utánuk nézve elmosolyogta magát a férfi pólóján lévő kacsintó tigris láttán.
2022. 10. 29.
Előző oldal | Ann Heart |