Linktár

Búcsú a pusztától

Tüzek égnek sápadt pusztán,
rőt fényük imbolyog,
kunyhó mellett öreg juhász,
hold fénye ráragyog.

Eltekint a messzi tájra
ráncok véste arccal,
merre csak lát, ősi puszta,
zöld terített asztal.

Lába mellett ül a társa,
a hű juhászkutya,
az egyetlen lény, akiben
nem kell csalódnia.

Utolsónak kelő napnak
biccent oda némán,
csendben, nyugodtan pergett le
élete a pusztán.