Tarot záró fejezet - Világmindenség

Szépirodalom / Versek (1030 katt) Csillangó
  2011.07.12.

Születés ajka simul Messzeség ásítozó hamvaira.

Vég és Eredet sivár medre hömpölygő kezeket
kulcsolva össze - az Egy -
Ősasszonyhoz
s Néki holdas boltozatának
pamlagán imádkoznak előre tekintve -
Hátra sohse…
S a napkorong áhítatos bágyadt
elbukó fénye bomladozón
omlik Világnak hártyáin át -
szaggatott sarkaira hullva -
s dűl Reá világra vérező
könyvecskéket sírdogálva.

Egy nehéz könnyű önnön gyarlóságára
nesztelen ónzáporként csendül s ocsúd fel,
mint félnótás ajakikon messze röppenő
melódiák…

S a sír éteri koponya-dallama.

*

Naptár-idő szerint 13139 májusnak
félig kitaposott havát írnak megkérgültté lett
gépies kezek -
pennák már rég’ sírjukba fakultan pihegnek bele
a régiek ösvényinek pánsíp-fuvalmú rúna-porába.
Sivatag homokja oltja szomjukat -
s kettétörött szívek holdkorongjának
árapály-cseppje szárazítja tekintet-gödrüket.
S Egyensúly Úrnő s Úrfi között idestova
12812 éve kiegyenlítődött már - a Sohamár
jegyeseit porba oltván -
Csődöt rebegve 2012 esztendeje által megannyi
düledező s romlott-csúfondáros ˝ős˝ hagyományoknak.

*
Fekete üveggolyó gyermeki álmai mögül reszket
a világ s körötte fehér csillag-szikrák fúdogálják
közBenső gyöngyüket.

Nap-nővér s hold-fivér násza együvé terül
magas égnek kupoláján -
Annak előtte Nap lenge szellemisége
s lelke kihúny - ’ s mivel
Hold-asszony fia nélküle is felfog enyhe
elfkarú-hócsillók által sugarakat -
Hosszú holdhónapokra
ezüstös fényfátyol szövi át édeskés
nektár-tájaknak
keserves-kesergő csöndjét.

*

Hab-pillék kietlen sikongató kőcsipke -
táblákra havazzák halk
muzsikaszóból fodrozódó selyem-lepleket.
És egy picinyke sejtelem-fonalán át töprengőn
dülöngve Fondorlat Asszonyának szoknyájába
kacskaringós kapaszkodván -
Mégis Ősegyük szemeibe tekintve halnak tova…

Tovább és tovább…

… mit a Szürkület horizont-homályló fuvolájával
porzásba dúdolászott.

*
És tovább - még tovább vágtatnak évgyűrűk -
örökké tartó Idők kapuján is túl -
Nyíladoznak dimenzió-szirmok percenkint -
s tejút-kelyhek pillanatban csak egyszer…
melyet szellemtelen képzelgések okádta
˝szellemek˝
bezártak, vaslakatokkal körbekerítve -
önnön, kulcsot setét kútjukba dobott
eszmeiségüket - mely csupán Józan Ész -
Szellemnek kikiáltván.



Kívülről alkotott természettelen fogalmak
siránkozásán túl -
Szabad Határnélküliségből
szuszogó gerlice-ág csodálatos asszonyait -
valódi szellem kincses ládikóit s hamvas testeit -
vélten s valósan elégetve.

*
Kherubok haldokló nyögdécselése gyönyörré
fajul - olyan gyötrelmes gyönyörűséggé, mely
külső kéj-ajkakból egyre inkább s inkább -
érett ében s éden alma gyümölcsévé érlelődvén -
Égi kőangyalok énekhangjához száll fel,
s hideget futkostatván hátukon
tornyokon kántálók ketyegéséhez ér el…
s olyanná, melytől Anyakirálynő méhe hátrahajlik
Vad Erósz mámorában, akárcsak mint
nyergelő-torpanó
paripák…

Féktelen gyönyör őszi lombból fonott hajú Múzsák
légies énekévé szelídül, s
közösen fogják - ámde külön egymás szellő-kezét
- lelkek fényévnyi távolságra lélegeznek egymástul
s kettétépett fájdalomban-lelkiségben azonban
egyetlen gyémánt- morzsa-távnyira
Sem…

*

S fellebben holtnak tűnő tövis álmaiból
tetszhalott rózsáknak Mennyei Asszonya -
S ím’ beköszönt az Örökkévalóságnak Alkonya…
Ott, ahol találkoznak s jegyessé válnak egy holdfénnyel
átitatott homályos áhítatú forralt párlattal
áthatott esten…

És ahol gyertyák imbolygóból egyenessé lett testen
lángnyelvek elérik a Magasztos fenséges
Csillagajkát -



Gyűrűk között
Kikelet kavargású Hajnal-szelek
mézesheteiben -
a násznak örökkétartó ágyán
- éjfélutó utáni világra -
gyászlepel szemeket utoljára
hunyorgató
örök álomba szunnyadó
hab-paplanára

Hullanak szerényen…

…és ottan, ahol Őfelsége keble
párnái közt
(´s méhin…!)
Szíve fölött hordozza Nagy Bolygó
sok apró társait - világoknak lezáruló
s örök éjszakába ámuló isteni teljességén át -

Szemgödör hiába vájatik -

- felásít mindég egy Új…

…egy világ…

*
...s a kezdet tovaröptet
egy légpelyhű
melódiát…

Előző oldal Csillangó
Vélemények a műről (eddig 2 db)