Bubba és a verem
Négyszer, vagy ötször fog eltűnni a tüzes gömb a hegyek mögött, amire visszatérnek a vadászok. Újra elindultak, hogy a törzs élelmét megszerezzék veszélyes és hosszú útjuk alatt. Nagy távolságokat kellett bejárni a prérin, hogy akkora húsmennyiséggel térjenek vissza, ami néhány hétre elegendő lesz a kis közösségnek az életben maradáshoz.
Bubba a barlang szája előtt ült, és a távolba nézett, amerre a vadászok távoztak. Csak néhány férfi maradt a barlangnál a nőkkel és gyermekekkel az esetleges veszélyek elhárítására. Abból pedig akadt éppen elég. A kis emberkölyök is éppen arra gondolt, hogy mennyivel jobban érzi magát, ha a nagy vadászok itthon vannak. Arra az időre viszont, amíg zsákmányszerző úton voltak, sajnos csak kevesen maradtak itt. Az esti tűz mellett mesélt vadásztörténetekből Bubba jól tudta, hogy nagy és veszélyes állatokat, mint például a mamut, csak úgy tudnak a férfiak elejteni, ha messze a barlangtól található szakadékba hajszolnak egy-egy példányt. Közelebb sajnos ilyen szakadék nem volt, és a vadászhelyhez sem tudtak költözni, mert ott pedig óvó barlangot nem találtak.
Bubba lassan a barlang előtt felhalmozott csonthalom mellé sétált, amit az elejtett és elfogyasztott zsákmányok maradványaiból emeltek későbbi felhasználásra, majd leült. Hajnal óta törte a fejét, miféle módon lehetne a vadászok útját lerövidíteni, de semmi épkézláb gondolta nem akadt, bár ezt a problémát még a törzsi varázsló sem tudta megoldani. Igaz a barlanghoz közel is vándoroltak nagy testű állatok, de az elejtésük szinte lehetetlen volt, mert gyorsan elszeleltek a vadászok elől.
Amint leült, meglátott egy apró kis rágcsálót, amint egy, talán egy nagy csont vájta gödörben vergődött. Nem tudott kimászni, mert a gödör ahhoz túl mély, és a falai meredekek voltak. Bubba kíváncsian nézte a kis állatkát, ahogy küzdött a gödörből való kijutásért, de mindhiába. Képzelete felnagyította dolgokat és ezért a gödröt szakadéknak a kis állatot pedig szinte mamutnak látta. Ez adott számára egy hatalmas ötletet. Arra gondolt, ha a szakadékot nem tudják a barlanghoz hozni, hát ássanak maguknak egyet. Bubba ugyan kicsi volt, de nem buta, ezért azzal tisztában volt, hogy kevés számú törzsük még sok-sok tél alatt sem lenne erre képes. „Nem is kellene szakadék, csak egy akkora verem amibe belefér egy mamut” – gondolta. „Persze az állatok sem buták, miért is sétálnának bele egy gödörbe?” – fonta tovább gondolatai fonalát.
Bubba a vadászelbeszélésekből jól tudta, hogy az állatok általában jól kitaposott ösvényeken járnak, ezért helyesen úgy vélte, a vadcsapáson kellene a vermet kiásni. Felpattant, hogy ötletét elmondja a varázslónak, de a kis gödör előtte volt, ezért gyorsan kikerülte, majd meg is állt.
– Nincs az a buta állat, amelyik belesétál egy gödörbe, ha csak nem vak – dörmögte, majd ismét leült gondolkodni. A feltámadó szél a gödör fölé sodort egy összekuszálódott fűcsomót, ami elfedte azt. Bubba egy csontdarabbal játékosan rácsapott, ami a csont súlya alatt behajolt és a csont a gödör mélyére esett. Ez mentette meg a rágcsálót, ami azonnal felmászott a csonton és elszaladt. Bubba már tudta mit fog mondani a varázslónak, ezért azonnal el is indult a barlang felé.
A varázsló éppen a szellemekkel beszélt a tűz mellett, ezért Bubba illedelmesen megvárta, míg befejezi a társalgást, majd elmondta az ötletét. A varázsló furcsán nézett rá, amitől kicsit megijedt, de utána azt mondta, hogy megtárgyalja a dolgot a szellemekkel, és elvonult a barlang egy zugába. Néhány disznóvisításnyi idő után visszatért, és közölte Bubbával, hogy megpróbálják.
Négyszer tűnt el a tüzes gömb a hegyek mögött, mire a vadászok visszatértek, sajnos zsákmány nélkül. Ez nehéz időket vetített a törzs elé. A varázsló elmondta a szellemek parancsát, hogy ássanak vermet a vadcsapáson, majd fedjék le ágakkal és lombokkal. A szellemek és a varázsló szavának senki sem mert ellentmondani, ezért szó nélkül elvégezték a munkát, míg a tüzes gömb kétszer tűnt el a hegyek mögött.
Mamut üvöltése riasztotta egy éjszaka a barlang lakóit a verem felől. Mindenki, beleértve a nőket és gyerekeket is, kirohant a hang irányába. A veremben egy kifejlett mamut vergődött, de kijutni nem tudott. A vadászok örömüvöltéssel fogadták a zsákmányt, ami az ölükbe esett hirtelen.
Este a tűz mellett, mikor a sikeres vadászatot ünnepelték, ami hónapokra elegendő hússal látja el a törzset, a varázsló elmondta, hogy Bubba nagy ötlete segítette őket a zsákmányhoz, majd a nyakába akasztott egy tigriskaromból készült talizmánt is.
Bubba a vörös fényben állva büszkén viselte a talizmánt, és úgy látta, mintha a nagy vadászok is felnéznek rá, a kicsi fiúra.
