Zpercesek - Farkasok kora (Ragnarök széria 4/4)
1969. július 21., Nyári napforduló
A Nap fehér fénnyel izzott, a forróságában egy gigászi farkas jelent meg New York utcáin. Sköll, az ősi szörnyeteg tombolt. Házak omlottak össze, ezrek haltak meg percek alatt. A forróságban forrt a kiontott vér és olvadt az acél. A vonyításától minden ablak kitört a szigeteken. A világ tudta, eljött a bosszú napja.
Az amerikai hadsereg kivonult, de nem találtak fegyvert, ami megsebezte volna. A papok imádkoztak, de Sköll meg se hallotta. A véres romok között vonult büszkén az új világ pusztítója.
A Napot eltakarta a Hold, az első és egyetlen napfordulón történt napfogyatkozás az emberi történelem során. A vöröses sötétségből megérkezett Sköll fivére, Hati, a Hold farkasa. Hátán három asztronautával, egyikük kezében a jádefejsze, ami ezer éve levágta a Nap farkasának lábát.
– Megint összefogtál velük – morogta Hati bosszúsan.
– Nem haragudhatsz rájuk, amiért élni akarnak – felelte milliók fejében Sköll.
Hati őrjöngve rontott a fivérére, Manhattanből Brooklynig sodródtak a csatában. Az érkező tankok bombázták Sköllt, aki üvöltve perzselte el mindet. A fivére nyakára lépett, győzelemittasan nézte a vérző kék-fekete farkast a mancsa alatt.
Gerardson, az asztronauta, aki az egész harc alatt a Hold nyakába kapaszkodott, ráugrott a Nap-farkasra, és a jádefejszét az aranyló vad bal szemébe állította. Fény villant, akár egy napkitörés, és az Egyesült Államok és Kanada nyugati oldalán minden erőd lángra kapott. Gerardson, a vikingek büszke harcosa, akinek a vérvonala ezer éve erre készült, azonnal hamuvá égett.
A félszemű Sköll látta, hogy a fivére felkel. A két vad körözött egymás körül, mint a Nap és a Hold. New York sötétbe borult miközben az egész bolygón a legforróbb napot emlegették az emberiség történelmében.
– Ez a terved? Örökké harcolni? – kérdezte Hati fáradtan.
– Csak megölni téged – Hati hangja úgy hangzott, akár a perzselő erdőtűz.
– Ameddig a Hold az égen van, én nem tudok meghalni.
Hati az égboltra pillantott. Arcán kegyetlen mosollyal felreppent az égbe. Akár a villám, úgy száguldott ki a légkörből. Az emberiség minden nagy katonai vezetője hallotta Hati hangját:
– Most!
Atombombák repültek a farkas után. Mire Hati megfordult, az első rakéta érte. A tűz nem perzselte, de messze lökte. Dühösen figyelte a több ezer újabb rakétát. Egyre fényesebben látta őket. A Hold! Hati elmozdította!
Sköllt minden támadás egyre messze lökte a bolygótól és az utolsó után Hatit látta meg az atomvillanások között.
– Bocsáss meg, fivér! – súgta a hideg könnyeket síró farkas és utolsó csapásával a Nap mélyére taszította Sköllt, örökre bezárva oda.
Hati ezer sebből vérezve visszarepült a Holdra. Az emberiség évente egyszer felküld egy újabb hajót, hogy ajándékokat hagyjanak neki, de az óta se látta senki kilépni a farkast az odújából.