Kuss XV
Tizenötödik fejezet – Kuss
Feltűntek az oly ismerős hegyek a láthatáron. A hajó gyorsan haladt a part felé. Men meredten nézte a kopár hegyek dacos csúcsait.
Miután világossá vált, hogy a kormányerők végleg leszámoltak Szolgaföldön a bűnöző fegyveres bandákkal, és szinte az utolsó szálig kivégezték a tagjait a mérhetetlen bűnökért amiket elkövettek, Men úgy döntött, hazatér.
Soha nem fogja tudni meghálálni Johnnak és feleségének azt a kedvességet és részvétet, amit irányába tanúsítottak.
Fájó szívvel gondolt a búcsúzásra. Ahogy ott álltak kézenfogva a kikötőben, mikor a hajó elindult vele hazája felé. Kate arca piros volt a széltől és a visszafogott sírástól. John is furcsán törölgette zsebkendőjével arcát.
Most hát ismét hazatér. Hazatér szülőföldjére, ahonnan a sírok integettek felé, amióta csak elhagyta e földet.
Talán most már megnyugodhatnak a halottjai is, és nem tapossák katonai bakancsok a sírokon nőtt virágokat.
Vége?
