Zpercesek - Végtelen tavasz

Szépirodalom / Novellák (330 katt) Zspider
  2022.07.04.

Jerod büszkén visszasétált az irodába. Arrogánsan megigazította az öltönyét és az órára nézett. A megkötözött nő mozdulatlanul ült a széken.

– Már ennyi az idő? – döbbent le Jerod és a CIA-ügynökre fordította a figyelmét.
– Agatha, ugye? Az álneve „Végtelen”. Ma végessé vált, kedvesem. Ugyanaz az idegméreg végez magával, ami holnap a szenátorokkal a bálon. Kinyomozhatatlan növényi alapú szer és az egyetlen ellenanyag itt volt végig.

Jerod kinyitotta a széfet és kivett pár fiolányit a méregből, amik a vakcina mellett álltak.

– Kár érte – emelte meg Agatha rezzenéstelen arcát, akinek szemei már bevéreztek. – Mégiscsak bejutott a főhadiszállásomra, rájött majdnem mindenre, erre leült velem társalogni. Ez volt a hibája. Tudja, hogy mi a legviccesebb? Miután eszméletét vesztette, a szérum egy ideig még nem idegroncsoló, ezért bilincseltem ide. Ha időben kiszabadult volna, az ellenszer csupán lépésekre volt! Ironikus, nemde?

Agatha finoman megsimogatta a férfi kezét, aki rémülten ugrott hátra, mikor meglátta, hogy rég kiszabadult a bilincsből. Jerod hátrálva indult meg a riasztó felé, de Agatha egyetlen rúgással a földre küldte. Kivett egy ellenszert a nyitott széfből és megitta.

– Hogyan? – kérdezte értetlenül Jerod.
– Nézze meg az óráját!

Jerod vérző arccal kivette a mellényéből az órát, és rájött, hogy az irodait átállították. Visszapillantva látta, hogy Agatha felveszi az irodai telefont, ami félre lett rakva és behívja az erősítést, miután végighallgatták a tervét.

– Mit mondhatnék? A mi szakmánkban az időzítés minden – a férfi ölébe dobta a bilincset. – Tudja, hogy működik ugye?

Előző oldal Zspider