Vigyorgó

Horror / Novellák (126 katt) R. Harbinger
  2022.04.23.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/5 számában.

– Fogjátok le! – üvöltötte Peters. Sosem találkozott még bentlakóval, aki ilyen erővel küzdött volna; ez egyszerre rémisztette meg és dühítette. Alig tudták lefogni Joelt a benne lévő, három elefántnak is elegendő nyugtató ellenére.
– Eresszenek el! Azonnal! – üvöltötte, de az ápolók nem álltak kötélnek.
– Ebből elég! – rivallott rá Peters, majd könyökkel arcon csapta a fiút.

Fehér pontok robbantak Joel szeme elé, majd sorba rendeződtek fekete téglalapokon, dominókon. A játék darabjai egy asztalon hevertek, mintha csak forgatójukra várnának.

– Itt a gyógyszered, Joel, vedd be szépen! – nyújtotta a poharat a fiú felé Peters, majd stílust váltott. – Igyekezz, míg szépen kérem, mert utána lenyomom őket a torkodon.
– Próbálja csak meg!
– Ki leszel ma? Superman, talán a félelmetes Batman? Hú! – Didergést színlelt.

Joel felsóhajtott, ettől erősebben érezte a kórházi tisztítószer szagát. Belefáradt az ápolók ugratásába, a kezelésekbe. Mindinkább érezte kicsúszni lába alól a valóság talaját.

A bentlakók egyike hangosan felordított, felállt az emberöltőnyit szolgált, rongyos kanapéra, majd csapkodni, vijjogni kezdett karjával, akárha madár lenne.

– Látod őt, Joel? – folytatta Peters, miközben kollégája megpróbálta lefogni a madárembert. – Azt hiszi, tud repülni, akárcsak te. Vajon ki repülné körbe gyorsabban a harangtornyot, te vagy ő?

Idegesen dobolt cigitől megsárgult ujjával a tálca szélén, és szélesen mosolygott.

– A gyógyszerek, egy-kettő! – Eltűnt mosolya, hangvétele fenyegetővé vált.

Joel a pohárért nyúlt, de alig ért hozzá, hatalmasat dörgött az ég, és a villámok túlragyogták a hetven wattos izzók fényét. Sok bentlakó kiabálni kezdett a mennydörgéstől, Joel azonban figyelmen kívül hagyta. Ajkához emelte a poharat, és már majdnem szájába döntötte a kék és piros pirulákat, amikor Peters tovább szívta vérét.

– Látod a sarokban Lady Margót? – biccentett fejével a fekete-fehér tévé előtt ülő hölgy irányába. – Ő úgy gondolja, látja a jövőt, és tudod, mit mondott nekem? Egy villámcsapás fog megölni, ember, egy kicseszett villám! És a ráadás: azóta nem szólt senkihez, csak a képdobozt bámulja, mint aki valami nagy műsorra vár.

Joel letette poharát, és Petersre sandított. Addig nem szólt semmit, míg a másik észre nem vette a meghagyott tablettákat.

– Én nem csak álmodom, hogy képességeim vannak – jelentette ki, közben mintha lüktetni érezte volna a benne tomboló energiát –, tényleg léteznek.

Felkelt székéről, mire Peters hátrébb lépett, és száját gúnyos mosolyra húzta. Örült, hogy végre beverheti valaki száját.

– Srácok, dolog van!

Joel megfeszítette izmait, és ordítani kezdett. Sosem koncentrált még ilyen erővel. Megkísérelte felidézni az álmaiban átélt érzést, hogyan nyaldosták bőrét a kellemesen meleg lángok. Felemelte kézfejét, és manifesztálni készült az általa elképzelt tüzet. Átjárta a reménytelenség, amikor nem sikerült.

– Nézzétek már a hibbantat! – ujjongott Peters. – Mindjárt összeomlik!

Joel összefonta tekintetét Petersével, majd üvöltésben tört ki, és nekirontott. Peters orra hangosan reccsenéssel adta meg magát Joel öklének, és mire a többiek lefogták a fiút, ő már a padlón feküdt. Nagyokat pislogott, szeme könnyezett, és próbált rájönni, a három előtte táncoló hibbant közül melyik az igazi.

Megrázta fejét, felpattant, és elkapta Joel torkát.

– Most elintézted magadnak, hogy helyre tegyük a hülye fejedet! Vigyük, fiúk!

Rászíjazták Joelt a hordágyra minden küzdelme ellenére. Pezsdítő öröm járta át Peterst, amiért végre levezethette dühét valakin. Külön extázist élt át, amikor lekönyökölte Joelt, és megpillantotta a fiú felrepedt szemöldökét.

– A nyolcvanötösbe visszük!
– A nyolcvanötösbe? – torpant meg Spencer. – Ezt nem teheted!
– Dehogynem, minden jogom megvan hozzá!

Matt szót sem szólt, jobbnak látta nem bőszíteni Peterst.

Betolták az ébredező Joelt az említett terembe, áttették a székbe, és beszíjazták. A fiú először a hideg szék érintését érezte meg, majd a csuklóit béklyózó szorítást. Ahogy felismerte helyzetét, veszettül rángatni kezdte magát.

– Nyugodj meg, ezután minden jobb lesz – csitította Peters rideg hangon, mégsem hanglejtése ijesztette halálra Joelt, hanem a kezében tartott jégcsákány.
– Vigye a közelemből! Takarodjon!
– Csak pillanatig tart – vette magához a kalapácsot Peters, majd a csákány hegyét a fiú szemüregéhez illesztette –, de ha vigasztal, neked ez sokkal jobban fog fájni, mint nekem.

Joelt megbénította a félelem. A kalapács lendült, és ekkor Joel teste lángba borult. A tűz azonnal elégette a szíjakat, hátradobta Peterst, és vörös fénybe öltöztette az eddig borús kórtermet. Joel áhítattal szemlélte lángba borult kezét, miközben leszállt a székről. Nem tudta elhinni: az álmában látott, fehér köpenyes alak igazat mondott! Tényleg képes rá!

Matt négykézlábra állt, és minden porcikájában remegett, csak ez mentette meg életét. Spencernek azonban mindig is lógott egy deszkája, és valójában jobban illett az ápoltak, mint ápolók közé, ezért nekirontott Joelnek. A fiú csak felemelte kezét védekezőn, és falhoz vágta Spencert a tenyeréből kicsapó villámokkal.

– A rohadt anyját! – Felkiáltott, majd futásnak eredt. Érezte, semmi sem állhatja útját.
– Azt már nem! – ragadta meg Peters a jégcsákányt, és üldözőbe vette Joelt.

Nem törődött égési sebével, csak el akarta intézni a fiút, mert egy ilyen szörnyszülöttet el kell pusztítani.

A kórház előtt érte utol a fiút, ahol ő a villámokkal tarkított eget figyelte.

– Te korcs! – üvöltötte Peters, és felemelte fegyverét. – Most kinyuvasztalak!

Joel megfordult, és elmosolyodott. Arca nem tudta kifejezni azt a végtelen önbizalmat, ami izzó fémként csörgedezett ereiben.

Peters rárontott Joelre, és hátrányos helyzete ellenére mégis győztesnek vélte magát. Csak egy jól irányzott szúrásra volt szüksége.

A fiú égbe emelte karját, majd lecsapott, ugyanakkor hatalmas villám cikázott alá, és becsapódott a jégcsákányba. Azonnal végzett Petersszel, megrengette a környéket, és betört minden ablakot a közelben.

Joel egyszerűen hátat fordított Peters füstölgő holttestének, és elsétált. Nem tudott az ablakon kifelé bámuló Lady Margóról, aki jóízűen elmosolyodott, majd megtörte négy hónapos hallgatását:

– Pontosan erre a műsorra vártam.

Előző oldal R. Harbinger
Vélemények a műről (eddig 2 db)