Lemerülve
Csak heverek a sarokban,
Mint egy darab rongy, egy fél zokni,
Vagy egy lemerült mobil.
Nincs élet, és nincs halál sem,
Csak a csendes nihil mosolyog rám,
Önt bort, és kacagva idéz valami sztorit,
Amely nem vele esett meg, de olyan "krípi",
És hallanom kell.
De nem kell, én mégis hallom,
Hiszen az élet erről szól:
Rengeteg a felesleges információ,
A világ gyors, a szeretet lassú.
Nem működik a szűrő, és nem működik
A bionikus vírusirtó sem.
Ami működik, az a közöny és a csend,
Az a szótlan magány, és az önkéntes száműzetés,
Melyet lassan magamhoz ölelek a sarokban,
Valahol a kanapé és a világmindenség között.
