Linktár

Hírek ma

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/4 számában.

Pitypang Józsi, az oknyomozó riporter ásított egy nagyot, és hátradőlt a székében az irodája hűvös magányában.

Abszurdia legnagyobb hírműsorának volt az egyik szerkesztője, de már nagyon unta a munkáját. Unta a kialvatlanságot, a szüntelen kérdezősködést, a jegyzőkönyvek és az újságcikkek olvasását, az utána járásokat és a megfigyeléseket.

Az olykor kellemetlen, sőt néha veszélyes helyzetekből pedig már szabályosan elege volt. A legszívesebben felmondott volna. Talán az ilyesmit hívják kiégésnek.

Feltette a lábát az íróasztal tetejére, miközben az jutott az eszébe, hogy ideje lenne egy kis szabadságot kivenni. Ekkor csörrent meg a telefon. Bosszankodva vette fel.

– Igaz Hírek szerkesztőség.
– Én vagyok az Anonymus! – harsant fel egy borízű hang.
– Hogy kicsoda?
– Hát az Anonymus! Óriási híreket hoztam maguknak. El akarják adni a Parlamentet külföldi ügynököknek.

Pitypang Józsi azt hitte, hogy rosszul hall.

– Ne szórakozzon velem, ez nem egy kabaré színház!
– Komolyságos okból hívtam, fogja már fel! – sértődött meg Anonymus a vonal másik végén. – Nem érti? Az évszázad leleplezéséről van szó!
– Honnan veszi az információit?
– Kihekkeltem őket. Vannak bizonyítékaim, mindenféle felvételek formájában.

Józsi elgondolkodott. Ez az Anonymus vagy igazi hekker, vagy nem, vagy igaz, amit mond, vagy nem, vagy valódiak a bizonyítékai, vagy hamisak. És ezt adják le egy hírműsorban? Mindegy lenne, ha a kocsmában kérdeznének meg valakit a világ nagy dolgairól. Minek ide nyomozni?

– Most ugye nem csak a bolondját járatja velem?
– Én becsületes vagyok, főnök!
– Miért higgyem ezt el?
– Mert én vagyok az Anonymus!
– Akkor igaza van – derült fel végre Józsi. – Készítsünk egy riportot!
– Nagyon komolyságos és hihető dolog lesz, főnök! Csak be kell öltöznöm a bohóc ruhámba, és nem ártana, ha a hangomat is eltorzítanák. Vagy ürgebőrbe varrhatnának, úgy talán még hitelesebb lenne a történetem.
– Nagyon jó ötlet! – örvendezett Pitypang úr. – Mi nem bulvársajtó vagyunk, ugyebár.

Izgatottan beszélte meg az interjú részleteit a titokzatos hekkerrel. Pár perce még szabadságot akart kivenni, de most egy igen erős lelkesedés áradt szét benne. Végre valami szenzáció! Már indulni akart a főszerkesztőhöz, amikor újra megcsörrent a telefon.

– Igaz Hírek szerkesztőség! – jelentkezett rögvest.
– Én vagyok a Pókember! – szólalt meg valaki a vonal túloldalán.
– Kicsoda?
– Hát a Pókember! Óriási híreket hoztam!
– Ne mondja!
– De mondom, cimbora! Az úgy történt, hogy lógtam a pókfonálon egy bizonyos párt székházának az ablaka mögött… tudja, én így szoktam lazítani, ugye… és akkor kihallgattam egy beszélgetést egy borzalmas összeesküvésről.
– Várjon, ezt rögzítenünk kell! – mosolyodott el Józsi.


***

Szűk tíz perc elteltével már a főszerkesztőnél volt.
– Szóval Anonymus és Pókember hozta nekünk a híreket? – kérdezte Kopencsukker úr.
– Igen, és nagyon hihetőek a történetek.
A főszerkesztő a fejét vakarta.
– Nem fogják azt hinni a nézők, hogy mi gyártjuk a híreket?
– Miért hinnék, főnök?
– Mert nincs bírósági tárgyalás, nincs ítélet, nincs hiteles bizonyíték, csak mond valaki valamit.
– És akkor mi van? – értetlenkedett a szerkesztő. – Anonymus és a Pókember rá a garanciánk!
– Az igaz – értett egyet Koppencsukker, de egy kicsit mintha még bizonytalan lett volna. – Biztos, hogy lesz olyan, aki elhiszi ezeket a híreket nekünk?
– Abszurdiában, főnök? – kérdezett vissza Józsi. – Biztos lehet benne, hogy lesz, aki elhiszi!

Vége