Ellopott idő

Neoprimitív / Versek (136 katt) Mortelhun
  2022.03.12.

Mint öreg, ázott varjú,
Úgy gubbaszt a fán az ellopott idő,
S alatta megannyi ember,
Fiatal s öreg, leány és férfi,
Azon mereng, hová tűnt
A jövő körmönfont szép ígérete?
S közben a disznóólban mulat a slepp.
Pár szőrös és dagadt,
S hozzá néhány sziszegőn tekergő.
Ravaszul villan a patkány szeme,
A moslékos vödörből pezsgőt kortyol.
Mulat a tanya, és sír egy egész nemzedék.
S miközben a lopott idő keserűn sóhajt,
Valahol messze megdördül az ég.
A közelgő vihar talán megtisztulást hoz,
De az is lehet, csak pár keselyű érkezik,
És csatlakozik a lopott időt sirató emberek
embertelen jövőjén hízó,
Morálisan becsődölt létformákhoz.

Előző oldal Mortelhun