Bűnök 2.

Horror / Novellák (108 katt) SzaGe
  2022.02.25.

Evelin és a biztonsági őr meggyalázása után úgy döntöttem, pihenek egy kicsit. Bár a magamfajtának nincs szüksége efféle elfoglaltságra, sem alvásra. Egyszóval a pokoli szolgaságom non-stop ütemben zajlik, de néha nekem is jár egy kis kimenő. Ilyenkor felülök egy tetszőleges épület tetejére, és gyönyörködöm a kilátásban. Elképzelem, ahogyan majd égni fog az egész kurva vidék. Ahogyan az emberek kiabálnak meg sikítanak, miközben a főnököm a bérenceivel halálra abuzálják őket a lángok birodalmában. Fordított keresztre feszített jajveszékelő férfiak, és karóba húzott nők dekorálják majd az eljövetel kénkövekkel kirakott útját. Annak idején ez még nekem is rémes vízió lett volna, de mára mindenestől megváltozott a véleményem. Köpönyegforgató lettem, mert a megbízás szentesíti a tetteket. És én kifejezetten imádom a munkámat. Úgy is mondhatjuk: rászolgáltam erre a pozícióra.

Valaha én is ember voltam. Úgy éltem, mint a többiek, de csak látszatra. Ettem, piáltam, dolgoztam, hugyoztam, meg szartam a világra. Ám a felszín alatt létezett egy második, egy köcsög énem, ami csak arra várt, hogy a felszínre törhessen. Gondolataiban számtalanszor kivégeztem és megbasztam az embereket. És nem éreztem magam egy betegnek féregnek, mint ahogy talán megbélyegeznének a diligyógyászok. Hiszen a normalitás erősen nézőpont kérdése. Ölni bűn, de csak az elején érezzük a megbánást. Később beköszön az élvezet is. Mint amikor először rágyújt egy cigarettára az ember. Szédeleg, hányingere lesz, bűzlik a pofája, de már az jár a fejében, hogy hol szívja el majd a következőt.

Ez a második énem körbevette a mindennapjaimat, akárcsak Batmant a fekete köpenye. Kitolta elmémben a határokat a jó és a rossz között. No, de mi jó és mi a rossz? Ki dönti el ezeket? Ezek életünk legmeghatározóbb kérdései. De a határok nem egyértelműek, sőt, összemoshatóak, ahogyan a pokol is teszi. Hazugságok és igazságok speciális keverékével kísérti meg az embereket. Én is elhittem, amit suttogtak a fülembe. És Jucika itta meg ennek a levét. Oh, te drága, Jucika! Kibaszott merevedésem lesz, amikor csak rád gondolok. Mások azt mondták: rossz helyen voltál, rossz időben. Én viszont tudom, hogy elindítottál egy olyan úton, ami merőben megváltoztatta az addigi életemet.

Pontosan emlékszem arra a gyorsétteremre, ahol először összefutottam Jucikával, a tökéletes MILF-el. Szembe ült velem, miközben magányosan zabáltam a hamburgeremet. És persze a sültkrumplimat, amit szanaszét áztattam a ketchupbe, mielőtt megettem. Eljátszottam azzal a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha kicsaptam volna a cerkámat az asztalra. Mekkora lett volna a riadalom? Sikítozó anyukák és ordibáló apukák, kik eközben az elhízott gyerekük szemét takargatva osztották volna az észt. Ezután valószínűleg álló szerszámmal kidobtak volna az automata ajtón, mint egy darab bűzölgő felmosórongyot a nyelével egyetemben. Aztán menne a feljelentés szeméremsértés miatt. Mert az emberek legtöbbször kirekesztik azokat, akik mások. Vagy máshogyan gondolkodnak, esetleg cselekednek, mint az átlag. De nem terveztem nyilvános helyen kifröcskölni a libazsírt. Többek között azért se, mert Jucika leszólított a másik asztal mögül. Ezzel elkezdődött egy tűzről pattant randevú, ahol én voltam a kanos csődör és Jucika volt a tüzelő kanca. Akkor még nem igazán értettem, hogy mit evett rajtam az a nő.

Pár óra múlva már a lakásomon csókolóztunk. Jó mélyre dugdostam a nyelvemet a szájába, akár egy kezdő kamasz a szüzessége elvesztése előtt. Hamarjában lefejtettük a ruhadarabokat egymásról. Jucika lefeküdt a kanapémra, amit aránylag ritkán takarítottam. Eléggé sok volt rajta az ondópecsét, de szerintem nem vette észre a világos kárpiton. Ám ha feltűnt volna neki, akkor se állíthatott volna már meg. Ez van, ha az ember sokat nézi a pornót. Egyszer az hallottam egy kabaréban, hogy szexfilmet nézni olyan, mintha egy üveg mézet nyalogatnánk kívülről. Jókat röhögtem ezen mindig. Ám a méz most előttem csordogált egy női alakban, és arra várt, hogy belekóstoljak. Jucika fülébe súgtam, hogy adjon egy percet, mert ki kell mennem a fürdőszobába. Persze hazudtam, és a konyhába igyekeztem, mert egy elengedhetetlen kellékre volt szükségem.

Jucika eközben simogatta a pináját. Lágyan izgatta magát és nyögdécselt is hozzá. Biztos nem akarta, hogy száraz legyen, mikor belevágom a szerszámom, vagy csak engem akart még jobban felostorozni. De csalódást kellett okoznom neki, mert a mikrohullámú sütőmmel vágtam fejbe. A jókora ezüst fémdoboz becsületesen koppant a homlokán. A szekrényemből elővettem egy vontatókötelet, aminek a végéről levágtam pár napja a horgokat. Olcsó alkalmatosság kezdő bűnözőknek. Sebesen összekötöztem vele Jucika kezét és a lábát, aki azért félig-meddig magánál volt. Még mindig nyögdösött, de szerintem már nem az élvezettől. Kinyitottam a mikrohullámú sütő ajtaját, és Jucika fejére húztam az egészet. Aztán oldalra döntöttem, amolyan magzati pózba. Mivel nem működött a sütőm ajtónyitás érzékelője, így akkor is szórta a mikrohullámokat, amikor az nyitva volt. Már csak a hosszabbítóba kellett beledugnom a konnektort, és voilá: felkészültem a nagy baszásra! Öt percre állítottam a sütőt. Nekem annyi idő is elég lesz. Aztán a háta mögé feküdtem, és behatoltam a kiskapuján. Kicsit száraz volt, így kellett vele küzdeni, de végül sikerült. Ki tudja, lehet, amúgy is sikított volna, mert nem szerette ezt a fajta gyönyört. Ezt már sose tudom meg. Az agya valószínűleg hamar megsült, és mintha a szeme is pukkant volna. De nem érdekeltek a részletek. Jucika a faszom végén szenderült örök nyugalomra. Én még löktem rajta párat utána is. Eközben lejárt a mikrohullámú sütő időzítője is. De nem akartam, hogy vége legyen.

Dolgom végeztével feltápászkodtam és mosolyogtam a látványon. Jucija mezítelen hullája; fején egy mikrohullámú sütővel. Úgy nézett ki, mint egy Picasso festmény, ami egy kockafejű, sokat megélt, ruhájától megfosztott takarítónőt ábrázol. Mellé térdeltem. Végig szagoltam a testét, mint egy vadászkutya. Az égett hús szaga ellenére is érezni lehetett még a parfümjét. Hát ilyen a halál szaga! Le akartam húzni a fejéről a sütőt, mert már megtette a dolgát. Arra viszont nem számítottam, hogy megrázott. És mivel bal kézzel fogtam meg, átment az áram a szívemen is. Pár pillanatra elsötétült a világ körülöttem, de azt még láttam, amint szikrák pattantak ki a konyhai „gyilkos” eszközöm oldalából. Lángra kapott a szőnyeg, aztán az asztal, a kanapé, a szekrények, és így sorjában. Tehetetlen voltam a tűzzel szemben. A halál aznap velem is farkasszemet nézett, és levitt magával a mélységekbe.

A pokol tornácának a látványa örökre belevésődik a lélekbe. De aznap nem kárhozatra lettem ítélve, mint ahogyan a bűnösöket szokták. Választás elé állított a patás Nagyfőnök. Vagy visszatérek a való világba, és szolgálom a lenti birodalmat, vagy mehetek szenvedni az örök kárhozatba. Szerencsém volt. Piszkosul nagy szerencsém! Efféle ajánlatot csak kevesen kaptak. Gondolkodás nélkül eldőlt a további sorsom. Kiélvezhettem beteges perverzióimat immár hivatalosan is. A visszatérés nagyon fájdalmas volt. A szarvaim első előbújása felért egy vesegörcs ezerszeresével. Csak üvölteni tudtam az újjászületésem alatt. Végül előbújtam Jucuska szénné égett testéből nem sokkal a pásztoróránk után. Még nem értek ki a hatóságok, se a tűzoltók. Így gond nélkül kisétáltam a lángoló épületből. Ám Jucuska is csak egy eszköz volt egy felsőbb tervezet megvalósításához. Akárcsak én. Szerintem a Nagyfőnök pontosan tudta, mi fog történni azon a napon. Ráadásul olyan képességekkel ruházott fel, amikről csak álmodhat az „ember”. Az egyik ilyen fekete talentum megmutatja az elmémben, hogy kinek mi a bűne. Így könnyebb a választás, és persze az ártatlanok kiszűrése.

Jucuska egy végrehajtó irodában dolgozott. Pontosabban társtulajdonos volt benne. Számtalan család kilakoltatása száradt az Ő aláírásán. Ám a legutolsó piktogramja halálos kudarcba fulladt. Miután ki akartak lakoltatni egy öttagú családot, az apuka fegyvert fogott, és kivégezte saját családját. Végül önmagát durrantotta fejbe. Nem akartak az utcára kerülni. Jucuska kevésbé bánta a dolgot. Egyszerűen megvonta a vállát a hír hallatán. Ő csak a munkáját végezte, hiszen kellett az a ház egy régi ismerősének, aki ezért busásan megjutalmazta. És hát az efféle protekció olyan, akár egy láthatatlan kéz, ami mindenhová elér. Jucuska ez mellett nimfomániás is volt. Amolyan trófeagyűjtögető típus. Így szedett fel engem abban a gyorsétteremben, ahová portyázni járt. Lehetett ott volna bárki, mondhatni mindenkivel kikezdett volna, annyira kívánta a faszt. Szóval lehetne azon vitatkozni, hogy ki akadt kinek a horgára.

Ismét a kiégett nappalim közepén álltam. De most nem nosztalgiázni jöttem. Pedig sok jó emlék szeretne feltörni a múltból. Főleg Jucuska memoárja próbálkozik. Most viszont Őt is vissza kell nyomnom a sötétségbe. Mivel már éltem során se volt rendezett a házam tulajdonjogi viszonya, így a "halálom" után lezárták az épületet. Bedeszkázták az ablakokat, és egy olcsó lakattal a bejárati ajtót. A csöveseknek egy ilyen épület maga a paradicsom, hiszen nem égett le teljesen. És mit ad Ist … , illetve a Nagyfőnököm: pont ide vezetett a következő munkám. Egy idősebb hajléktalan nő aludt békésen a hálószobám közepén. Pár napja leszúrta az élettársát két üveg bor miatt. Így vetett véget húsz évnyi kapcsolatának. Sajnos az utcán más törvények uralkodnak az emberek között. Ha van valamid, rövidesen lehet, hogy elveszi valaki más. És ez a nő már sose fog senkitől se bocsánatot kérni a szurkálás miatt. Egyenes az útja a pokolba. Én pedig odakísérem. Ezen ne múljon a dolog. Ám előtte kell egy kis élvezet. Mosdatlan bűze illatozó levendula számomra. Fénylő lelke pedig orgazmikus energiával gerjeszti a testemet. Ma éjjel ismét halálra baszok valakit…

Előző oldal SzaGe