Losonczy Attila: Panelek mögött

Szépirodalom / Könyvajánló (453 katt) Jimmy Cartwright
  2022.02.03.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/12 számában.

Vannak olyan könyvek, amelyek csak a szórakoztatásra törekednek, meg vannak azok a könyvek, amelyek kifejezetten információközlés céljából készülnek, aztán vannak azok a könyvek, amelyek filozófiai magasságokba emelkednek, és mélyenszántó gondolatokat közölnek, és vannak azok a könyvek, amelyek valahol ezek között helyezkednek el. Losonczy Attila: Panelek mögött című novelláskötetét ez utóbbiak közé tudom sorolni.

A kötet küllemre nem túl vaskos, ám tartalomra annál súlyosabb. No persze ezt nem úgy kell érteni, hogy minden egyes sorából gondolkodók hada tudna évtizedekig és szellemileg táplálkozni. A külleme és a címe alapján egy könnyed olvasmánynak tűnhet, ám már a nyitónovella, a „Ha a bábuk beszélnének...” egyértelművé teszi, hogy az író szándéka a szórakoztatáson túl magvas gondolatok közlése. És valóban, a megszemélyesített sakkfigurák több életbölcsességet is átadnak az olvasónak. Az írásokban egyébként a megszemélyesítés többször is előfordul, lásd még a „Társas lények”, vagy a „Szomszédolás” novellákat. Az író remekül játszik el a gondolattal, hogy ez vagy az a tárgy vajon miről és mit mesélhetne.

A kötet novellái nem csak témájukban változatosak, hanem stílusukban, formátumukban is. Akadnak olyanok, amelyek szinte felsorolásszerűen járnak körbe egy-egy kifejezést, helyzetet. A „Csend-(elm)élet” például a különböző csendeket veszi górcső alá, míg a „Forgatáson”-ban egy statiszta szemszögéből láthatjuk a különböző típusú filmes statisztákat.

A kötetben szerepelnek olyan rövid novellák is, amelyek bizonyos jelenségek köré épülnek fel. Ilyen például az „Entellektüel-népkonyhák”, vagy éppen a „Foglyok”. Az előzőben a művészélet kiemelt eseményeire, a megnyitókra reflektál az alkotó, míg az utóbbiban jelen korunk egyik meghatározó viselkedési formájának, a „fogyasztói társadalomnak” a tényét, és okait igyekszik feltárni.

Természetesen vannak hagyományos novellák is, amelyekben egy-egy rövid történet bontakozik ki, ám ezek sem mentesek azon mondatoktól, amelyek elgondolkodtatják az olvasót. A „Földdel egyenlővé” című novellának, bár központi témája az elmúlás, amellett szembeállítja, vagy még inkább párhuzamot von a nem is oly régmúlt és a jelen között. Az „Ultrák” egy szelete a kis magyar vidéki rögvalóságnak, mint ahogy „A falu bikája” is, amely azonban visszavisz az 1980-as évek végére. A vidék mellett igen fontos szerepet tölt be a (nagy)város, a (nagy)városi élet. A „Napirend”, vagy épp a „Kis boltok élettana” más-más módon ugyan, de a városi lét színpadára helyezi a történetet. Az előzőben egy idős házaspár napjának lehetünk részesei, ahogyan próbálnak boldogulni mind a környezetükben, mind egymással. Az utóbbi inkább egy leírás-szerű írás a változásról, nagy adag nosztalgiával fűszerezve. Ebbe a sorba illik bele az „Eldobott tárgyak, elkopott emlékek” is. Számomra ebből maradt meg leginkább egy gondolat, ez tette rám a kötetben a legmélyebb benyomást. Természetesen nem idézem ide, hiszen akkor nem lenne érdemes elolvasni, márpedig igenis, érdemes.

Mi több, az egész kötetet úgy, ahogy van, érdemes elolvasni. Kis formátuma miatt akár egy kabát belső zsebébe is elfér, így bárhová magunkkal vihetjük, és ha valami miatt akad pár nyugodt percünk, elővehetjük egy-egy novella erejéig. Akár újraolvasni is érdemes.

A 2010 és 2020 között írt novellák irodalmi igényességűek, én magam gond nélkül nevezem őket kortárs szépirodalomnak. Az író ügyesen vezeti át a történetein az olvasót, érdekes, ahol szükséges könnyed, ahol a téma megköveteli, komor stílusban. A szöveg pont elég, nem több, és nem kevesebb annál, mint ami a mondanivalójának kifejtésére szükséges. Mondanivaló pedig – mint az már a fentebbiekből is kiderülhetett – bőven van a kötetben.

Mindenkinek ajánlom Losonczy Attila: Panelek mögött című könyvét, akinek ez az ismertető felkeltette az érdeklődését. Ők biztosan nem fogják megbánni a rá fordított időt. Természetesen mindenki más is kézbe veheti, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan találnak benne legalább egy olyan novellát, amelyért már megérte a többit is elolvasni.

Előző oldal Jimmy Cartwright