Előtűntél…
Most éljek elvesztésedből?
Előtűntél végtelen nagy semmiből,
Én most éljek az elveszítésedből?
Már végleg eltűntél tán’ mindenestől…
Jó volt veled, persze sokkal jobb is lehetett volna…
De az élet olyan, hogy mindig ott van a szó; volna…
Jó volt veled és bizony sokkal jobb kellett volna…
Magamra veszem… ha sorsom félreírt nem volna…
Könyörögtem szívből sokat-eleget, szerelem, ne hagyj el!
Nekem nagyon kellesz, álmaim vannak, ezeket ne vidd el!
Könyörögtem szívből folyvást eleget… szerelem, ne menj el!
Itt vagyok én már öregen és magam alatt, magamba,
Szerelem elhagyott, a nő is itt hagyott egymagamba.
Szerelem és nő nélkül férfiember hogyan is élhet,
Szerelem és nő nélkül a maradékban még mit vélhet?
Vecsés, 2020. július 7. – Kustra Ferenc József
