Fagyott paplan
Jégszakálla nőtt a fának,
alatta fehér lepedő,
zúzmarákat sodor a szél,
nagyot harap a levegő.
Kismadárka borzol tollat,
hogy fagy ne tépje kis testét,
egér túr be a hó alá, hogy
átvészelje a zord estét.
Csendes, fagyott lett a világ,
tavaszról álmodik, ki él,
baktató, bús hajléktalan
meleg, nyugodt kuckót remél.
Ragyognak ünnepi fények
meleg házak ablakán át,
szomorú szívvel nézi, most
abbahagyja vándorlását.
Csak a magány fogja kezét,
semmi más nem maradt neki,
nincs, ki behívja a fényre,
szétfoszlanak reményei.
Szennyvízcsatorna rácsán át
párás meleg száll fel lassan,
vágy melegre, de halálé
ruhájára fagyott paplan.