Egy kaptafán az öregségünk?
Az öregségről versben, apevában és 10 szavasokban…
Ahogy körbenézünk, feltétlenül.
Bár nem teljesen leplezetlenül.
Mind öregszünk... olyan féktelenül.
Az
Idő
Foga már
Annyiunkat
Kikezdett... bizony.
Nem is értjük, csak nézelődünk,
Hogy mivé lettünk... és kételkedünk.
*
Az élet ma már nem is emberi, egy lidércnyomás,
Olyan, mint amikor a ködben rohansz és koppanás…
Tehetetlen lét,
Gyötrő aggály.
Homályos
Jövő,
Csőd.
*
Öregnek az emlékek már nagyon fontosak, az volt élete,
Fiatalok még nem értik és lehet, hogy ez lesz a végzete…
Múltat le és megtagadni csak egy bűnözőnek kell?
A többieknek meg az életüket szeretni kell?
Az
Emlék
A volt lét!
Tudni fogod,
Midőn múlté lesz.
Múlttól szabadulni nem lehet,
Nem is kell, szeresd az életet!
*
Fiatal ma olyan, magában hiszi,
Mindent kreatívan megváltoztatni,
Ezért is üres az udvaron az akol…
Az öregek biz' nem csináltak semmit jól...
Ők
Hiszik,
Okosak.
Úgy jó minden,
Ahogy csinálják.
*
Nyugdíjasnak a bomba, hogy vegetálva, hogy lehet élni,
Ez át is hatja az életét, ettől jogosan kell félni…
Gyötörnek a gondolatok, múlt szépsége és a jövő!
Kinek nem sok van hátra, ő a gondot-hagyó elmenő…
Vecsés, 2017. augusztus 5. – Szabadka, 2017. október 25. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ,,Homályos jövő’’
