Plútó Patkányai

A jövő útjai / Novellák (913 katt) Zspider
  2011.05.05.

Edgar Rice Burroghs emlékére

A rozsdás szürke fémajtó nyikorogva nyílt ki. Apró fekete hamuval teli vad szelet hozott be, amitől a kocsma vendégei köhögve fordultak el. Az ajtón egy fekete ruhás alak lépett be és egy kézzel csapta meg maga mögött a fémet. Szakadt bőrök és páncélok fémdarabjai fedték a vándort, aki a pulthoz lépve levette arcáról a maszkját.

- Valami erőset! - parancsolta, és a pultos madárszerű karmos kezeinek karmaival táncolt végig az üvegeken, mire megtalálta megfelelőt. A vörös üveget levéve egy kis pohárba öntött belőle. A pultos szürke bőrű lény volt, apró ében tollakból állt a haja és ajkai helyett vastag bőrkeményedés pihent. Egyetlen legyintő mozdulattal csúsztatta a kopott pulton a vándorhoz az italát. Rápillantva fekete szemei elkerekedtek és legyintett.
- Nem szeretnék bajt, vándor.
- Azt én se.

A vándor lehúzta az italát és koccintott a pohárral a fán. Miközben a pultos újra töltött, az egyik asztalnál madárnépek lassan nézni kezdték a hozzájuk képest apró alakot. Vörösszemű vezérük kést húzott elő és bevágta a pultba, pont a vándor keze és a pohara közé.

- Kíváncsi lennék – mondta károgó hangján a vörösszemű. – Miféle bajt tudnál te okozni kisma… oh - akadt meg a vörösszemű szava, mikor meglátta a vándort. A kékszemű férfi borostája nem tudta eltakarni régi sebeit. Az ember türelmesen nézett a madárra. Erős vonású, fáradt tekintetű férfi volt, aki már túl volt a negyvenedik életévén.
- Azúrfi – mondta mosolyogva a vörösszemű. – A kék csillag fia. Messze kerültél az otthonodtól. Hallottam a meséket a világodról, ahol mindig békés az idő. Ez itt a pokol, kis madár. Mondd, mit keresel itt?
- Pénzt – felelte érdektelenül az ember, és a kés mögé nyúlva elvette az italát.
- Ez itt a déli-csatornarendszer. Senki se fog munkát adni egy emlősnek.
- Ezért kaptam már egyet nyugaton.
- Mit?
- Hogy vigyem el a fejedet, Hoil - mondta a férfi teljes nyugalommal.

Hoil dühödten kitépte a pengéjét a pultból és döfésre készen emelte a férfira, akinek kabátjából egy lövés dördült el. Hoil hátra zuhant az ajtónak, mellkasán a ruha kicsit kigyulladt, így azt tapogatva oltotta el először. Az ember balkeze végig az ölében volt, fegyverét kényelmesen a madárra tartotta a ruhák alatt. Felállva az asztaltól, elővette a fegyvert, amit egy könnyed mozdulattal felnyitott és egy új, vöröslő, ököl nagyságú töltényt rakott bele. Hoil kését a fegyvernek dobta, azt az ember elejtette, így a madárember nekiugorva végig karmolta őt. A férfin a ruha cafatokban hullt alá, miközben ő az egyik pultszékbe kapaszkodott. Hoil sérülése ellenére tovább támad, és vastag fém csizmájával a kocsma padlójának közepére rúgta a fejvadászt. A tömeg gyorsan ugrott szét, helyet adva a párosnak. Az ember meglátta a kést, és megindult felé a földön, de Hoil a hátára lépett és lenyomta.

- Ez volt a terved? Bejössz az én helyemre és azt hiszed, egy csellel legyőzöl? Te teljesen hülye vagy és már halott is - mondta Hoil és lehajolt a késért.
- Tíz százalék annak, aki először lő bele egyet - jelentette be az ember.

Hoil értetlenül nézett, majd hallotta, ahogy több fegyvert is élesítenek. Elkerekedett szemekkel fordult volna meg, mire többen is hátbalőtték. A madár elfeküdt és az ember lassan felállt.

- Imádom a délvidéket - mondta elismerően, és a zsebéből egy maréknyi vörös fémdarabot dobott a többi madár elé.
- Húsz százalék, döntsétek el ti, hogy ki lőtt először.

Felkapta a kést és levágta Hoil fejét, majd egy zsákba rakta, és azt a vállára dobva kinyitotta az ajtót.

- Azúrfi – szólította meg a pultos.
- Ne nevezz így, már hosszú ideje nem otthonom a Föld. A nevem Eric Storm, egy ideig még erre leszek.



A novella a "Ragyogás a Sötétségből" novella sorozatom első része, amit a saját fórumomon indítottam:
http://xmenreneszansz.portbb.com/edit.php?id=71533

Előző oldal Zspider
Vélemények a műről (eddig 11 db)