Jack arája

Horror / Novellák (464 katt) Zspider
  2021.07.28.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/8 számában.

A tavaszi eső vadul verte az ablakot. Tanya összerezzent a hangosan kopogó cseppektől. Tekintete Biancához fordult. Ő rezzenéstelenül nézte az esőt és itta a teáját.

– Igyál, mert nem tudom, hogy mikor lesz még ilyen finom teafüvem. Ezért is egy évig könyörögtem a férjemnek, mire hozott.

Tanya biccentett és apró kortyokat nyelt a teából. Bianca óvatosan megfogta a kezét.

– Nyugodj meg, itt biztonságban leszel.

Tanya megnyugodott, mosolyogva, óvatosan elhúzta a kezét.

– Köszönöm, hogy befogadtál.

– Ugyan, a férjem még fél évig nem jön haza, és ez a ház túl nagy csak nekem. Ugyanannyira szükségünk van a társaságra.

Tanyának jól estek a szavak, még ha tudta is, hogy nem igazak. Ő nem teljesen a társaságért költözött át. London belvárosát egy rejtélyes alak járta. Ártatlan asszonyokat támadt meg karmos kezével. Mikor segíteni akart bárki az áldozaton, kék lángot lehelt rájuk, akár egy sárkány, és szöcskéket idéző nagy ugrásokkal eltűnt a házak között.

Azóta nem tudott aludni, amióta egy kedves ismerősét, Ms. Redburnt is megtámadta. Redburn az egyik helyi orvos segédjeként dolgozott, a Rugólábúként emlegetett alak az ő formájában jelent meg a lakásnál. Mikor kijött a házból, felfedte a valódi alakját és rátámadt a nőre.

Tanya szíve egyre hevesebben vert, ahogy belegondolt, mi történt volna, ha róla szaggatja le a ruhát ez a Rugóláb figura, ha vele tesz bármit is. Mit szólnának az emberek, mikor meglátják a fedetlen testét? A szégyen gondolatától képes lett volna elalélni ott helyben.

– Tanya? – szólította meg Bianca, amivel sikeresen magához térítette az éber rémálmából. – Messze jársz?

– Nagyon. Az a szörnyeteg még Mrs. Petersont is megtámadta.

– Tudom… – mondta szomorúan Bianca. – De te biztonságban vagy itt velem. Ez a külváros, a rém a belvárost járja!

Tanya egyetértően bólogatott, de még mindig nagyon elveszettnek tűnt a negatív gondolatai tengerén. Bianca elgondolkodott rajta, hogy mit is mondhatna vagy tehetne, hogy felvidítsa a vendégét. Erősen rágódott, majd csettintett egyet, mikor rájött.

– Gyere! Mutatok valamit!

Bianca kézen fogta Tanyát, és megindult vele felfelé a padlás irányába. Tanya még nem járt erre, pedig gyakran bejárta már a Nagas házat.

– Hol vannak a szolgálók? – kérdezte Bianca.

– Elküldtem őket pihenni, utólagos engedelmeddel.

– Persze a városinak nem kellenek szolgálók. Na erre!

Bianca csipkelődő hangnemével vezette az ajtóig Tanyát. Tanyát meglepte a látvány. Mr. Nagas útjáról hazahozott kincsek a szoba egyik felében. A másikban a Mrs. Peterson által szervezett partikról megmaradt díszek és egyebek. Tanya nosztalgikusan nézelődött. A támadások óta rossz szájízűnek tűnt volna partikat szervezni. Tanya ritkán látta Mr. Nagast, szinte csak a kereskedelmi útjairól hazahozott ajándékaiból tudta, hogy létezik a férfi. Akaratlanul is elámult az idegen földekről származó kegytárgyak, fegyverek és mütyürök között. Bianca finoman húzta el tőlük és vezette a figyelmét a másik oldalon sorakozó parti kellékek felé.

– Hagyd azt a sok kacatot! – mondta elhaló hangon. – Ezt nézd meg inkább!

Tanya szeme megakadt Bianca gyönyörű estélyi ruháin, amik felsorakoztatva lógtak. Nem sok volt belőlük itt, mert bár Bianca megvetve szólt róluk, most is egy díszes darabot hordott. Az ezüstszürke ruha varrása szemet gyönyörködtető volt. Hosszú ujjai a csuklóig elrejtette Bianca minden bőrfelületét, de mégis egy gyönyörű úrihölgy vonásait adta neki. Tanya keze végigsimogatta a puha anyagokat. Kis irigységgel sóhajtott. Fel akart próbálni egyet, de nem Bianca előtt. Gondolta, hogy mégis elmondja neki, beszél vele róla, de amikor felé fordult, Bianca meredten nézett egy maszkot. Azt a többi közül vette le, amik az utolsó partiról maradtak meg. „Velencei fesztivált” tartottak Londonban. Tanya imádta, hogy milyen fantáziadús programokat ötöltek ki a társai. Talán azért, mert ez volt az utolsó nagy partijuk, de mégis nagyon élvezte a fesztivált.

– Az utolsó eset, amikor jól éreztem magamat mások között – mondta szomorúan Bianca az álarcot nézve.

Tanya mellé állt és végignézte a kollekciót, meglátott két álarcot. Két hófehér maszk lógott egymás mellett, az egyik női, a másik férfi arcot formázott. Tanya leemelte mind a kettőt pont, mikor Bianca visszarakta a másikat.

– Ezt kerestem! – csattant fel Bianca. – Gyere ide!

Magához húzta Tanyát, akinek ideje sem volt letenni az álarcokat. Az egyik dobozon egy zenedoboz indult el. Lágy muzsikával töltötte meg az eső kopogásától borús padlást.

– Szabad egy táncra? – kérdezte Bianca férfias hangon.

– Mint a régi szép időkben – felelte Tanya és ráadta a férfi maszkot.

Felhúzta a női álarcot és táncra keltek. Egy egész estét töltöttek a padláson, megemlékeztek a régmúlt partijaira, és felbontottak két elrejtett bort, amit feltehetőleg Mr. Nagas dugott el a kegytárgyai közé.

Estére Tanya a szobájában feküdt. Az eső elállt. Az éjszakai égbolt nem hagyta nyugodni. Azon kapta magát, hogy csak bámulja a csillagokat. Megesküdött volna rá, hogy egy farkas fejét látta a csillagok között. Aztán a forma átalakult és egy másik farkasé jelent meg. Az nem tűnt teljesen farkasnak, mintha kos szarvai lettek volna. Megrázta a fejét, biztos volt benne, hogy csak mirázs, az esti fények hamis játéka. Mégsem bírt nyugodtan lepihenni.

Megindult kifelé a szobájából, de óvatosan, hogy ne ébressze fel a házigazdát. Nem volt benne biztos, hogy melyik a hálójuk, így végig hangtalanul járta a folyosókat. Felfelé tartott, vissza a padlásra. Azok a gyönyörű ruhák úgy vonzották őt, mint lepkét a láng. Úgy gondolta, hogy Bianca nem tud haragudni azért, amiről nem tud. Csak felpróbál párat. Ez nem egy nagy bűn. Mégis hatalmas óvatossággal közelítette meg a padlásajtót.

Ajtónyitás közben zajt hallott bentről. Dulakodás zaja, nyögések és sikoltások, mint egy haldokló állat hangjai. Félve bepillantott, feltételezte, hogy pár szolgáló használja a szobát a saját szórakoztatásukra, de ez nem az volt.

Ami bent látványként fogadta, az sokkolta Tanyát. Bianca mezítelen a hátán feküdt az egyik ládán. Finom, vékony testén zúzódások, harapás nyomok, karmolások szinte mindenhol. Egyszerűbb lett volna azt nézni, mely pontja a testének sértetlen. Levegőhiánytól fulladozva hörgött, miközben egy nagydarab férfialak emelkedett fölé. Ében bőre, karmos kezei voltak. Szemei vörösen izzottak, és füstöt fújtatott az orrán át. Az aktus kettejük között sokkal inkább tűnt bántalmazásnak, mintsem szeretkezésnek. A szörnyeteg úgy hágta a Nagas ház úrnőjét, mint egy oroszlán a párját az állatkertben. Tanyát egyszerre töltötte el undorral és tagadhatatlan vággyal látva mindezt.

– Könyörgöm – nyögte ki nagy nehezen Bianca. – Fejezd be mára! Elég volt.

– Még…

Tanya lábai megremegtek, és térdre borult hallva a démon hangját.

„Ez csak a Rugóláb lehet” – gondolta magában. Nem értette, mit keres itt a lény, de nem bírt gondolkodni, az együttlét hevessége még őt is elérte. Lassan úgy kapkodott a levegőért, mint Bianca.

– Nem bírom – könyörgött Bianca.

– Akkor elviszem a kis barátodat, aki a házban van – mennydörgött a hangja a démonnak.

– NEM! Őt nem! Ki-kibírom – dadogta a nő.

A brutális közösülés még órákon át tartott, és Tanya minden akarata ellenére végignézte és élvezte azt. Mikor a démon végzett, semmivé foszlott. Tanya és Bianca az ajtó egy-egy oldalán próbálta kipihenni az élményt.

– Tanya? – kérdezte meglepve finoman Bianca, mikor meghallotta a szuszogást a csendben.

Tanya remegve belépett. Bianca eltakarta magát gyorsan.

– Mit keres és mit…

– Láttam mindent – mondta még mindig a sokkoló élmény hatása alatt Tanya. – Az a démon…

– Jack – szakított félbe Bianca. – Így neveztem el.

– Miről beszélsz? Elnevezted? Orvoshoz kell vinni téged! Nézd meg, mit tett veled!

Bianca hátradőlt a ládának és a ruhája lehullott róla. Elgondolkodott. Látszott rajta, hogy nem tudta már magában tartani az igazságot.

– Nem kell. Én idéztem meg! Én kértem erre!

Tanya nagyra nyitotta a szemét és bámult akadozó hangon Biancára, aki zavartalanul állt vele szemben fedetlenül.

– Én… – sóhajtott Bianca. – Nem bírtam tovább. A férjem úton van, néha évekig. Ti itt öltöztök a házamban. Egész nap illatos, gyönyörű asszonyokkal vagyok körbe véve. Én is csak ember vagyok. Vannak vágyaim!

– De ez a szörny! Hogy? – Tanya nem tudott értelmesen fogalmazni a zavartságában.

– A férjem kacatjai között rejtőzött pár kincs. Egy ősi tükör, amiben állítólag egy incubus lakott. Megpróbáltam megidézni. Újra és újra hívtam Jacket, majd ő megjelent – Bianca elmosolyodott. – Ő minden, amire valaha vágytam és még több. Nyers vágy – a nő az alsó ajkát rágta a gondolattól. – Nemcsak minden kívánságomat teljesítette, de még többet is.

– És az áldozatok? A barátainkat támadta meg!

– Én parancsoltam neki!

Bianca üvöltése után a levegő szinte megfagyott a szobában. Tanya nem tudta, hogy mit mondjon. Bianca lassan közeledett felé, amiért hátrálni próbált.

– De téged nem fog bántani. Soha. Azok… szajhák. Senkik. Szórakozás nekem és neki, de te…

Bianca közelebb lépett és megcsókolta Tanyát. Tanya elsőre próbált elhúzódni, de mégis elernyedt a nő karjaiban.

– Szeretlek – búgta Bianca. – Ez az igazság. Kérlek, tarts velem. Jack mindent meg tud adni nekünk.

Tanya nem tudta, mit gondoljon. Bianca szavai mézédesnek hangzottak. Talán csak az elmúlt órák eufóriája vezette, de követte a ház úrnőjét a tükörhöz. Bianca a tükör felé fordította Tanyát, hátulról átkarolta, majd a nyakába harapott.

– Hívd őt, és meglátod miről beszélek! Idézd meg!

– Jack! – búgta a vágytól felhevült Tanya. – Jack!

– Még egyszer.

– Jack!

A démon füstből formázódott ki. Szöcskeszerű, hátrafelé álló lábain tornyosult föléjük. A torz teremtmény valahogy árasztotta a szexualitást.

– Új partnerünk van – mondta Bianca. – Játssz velünk, Jack!

Jack megmarkolta Biancát, és csókjával szinte a torkáig kígyózott gigászi nyelve. Majd megfordulva leszaggatta a ruhát Tanyáról, az akkor fogta fel, mi is történik, és sikoltva próbált elmenekülni. Már későnek bizonyult, és Bianca meglátta a mezítelen Tanyát.

– Te! Nem is nő vagy! Mi vagy te?

Tanya próbálta elrejteni a meredt férfiasságát, és elfordulni a megvető szemek elől. Bianca üvöltve rontott neki. Levitte a földre, és ütötte minden erejével.

– Átvertél! Azt hittem, te majd megértesz, de csak játszottál velem! Te beteges teremtmény! Ha már nőt akartál játszani, hát tessék! – mondta Bianca, és felállt a véresre vert Tanyáról. – Jack! Játssz vele, ameddig él!

A démon rezzenéstelenül állt tovább.

– Jack! Parancsoltam!

– Nem te idézted – mondta a véres arcát fogva Tanya. – Ő már az én démonom.

Bianca eszét veszte újra neki ugrott Tanyának, de már a levegőben elkapta Jack. A torkánál fogva emelte fel. Tanya átkarolta Jack lábát.

– Takarítsd el innen és megkapsz engem – mondta Tanya.

– Minek kellenél neki, amikor én egy igazi nő vagyok! – mondta Bianca, mire meglátta, hogy a démon megnyalja a szája szélét.

– Igenis, Úrnőm.

A démon tűzlehelete pillanatok alatt hamuvá perzselte Biancát. Jack és Tanya édes csókban forrt össze, miközben a Nagas ház úrnőjének hamvai az ablakon szálltak ki. A démon a ládára rakta Tanyát, az lesöpörte a dolgokat a ládáról, de a keze megakadt a zenedobozon. A démon fölé emelkedett, és Tanya végiggondolta, miket művelt ez a pokolfajzat a barátaival és szeretteivel. Dühödten a tükörnek dobta a zenedobozt.

– NEEEEEEEEEEEEEEE!

A démon hangja visszhangzott, ameddig a tükröt el nem érte a doboz. Ahogy a tükör ezer darabra tört, a démon szétszakadt. Jack semmivé vált káromolva Tanyát.

Tanya remegve lecsúszott a ládáról a hamu és üvegszilánkok közé. Magához szorította a zenedobozt, ami újra dalba kezdett.

Előző oldal Zspider