Dili Dolly orosz(k)rém rulettje

Horror / Novellák (516 katt) R. Harbinger
  2021.06.23.

Harsány kacagás hasított a cirkuszi sátor hatalmas terébe, miközben szárnyra kelt egy torta. Vastag habja alatt valódi veszedelem száguldott az oroszlánidomár felé, és padlóra küldte a férfit véres péppé zúzott arccal.

– Talált! – kiáltott fel Dolly, bohócsminkje még szélesebb vigyorra húzódott, már-már természetellenessé vált, ahogy a habbal bevont tégla a földre hullott.
– Engedj el minket, Dolly, kérlek! – kiáltozta bátyja, Mario.
– Engedjetek oda hozzá, majd én elintézem! – csattant fel az erőművész, és megrázta bilincsét. Elkapta a láncot izzadt tenyerével, és megpróbálta széttépni vérszegény kísérlettel.

Dolly felkapott még egy tortát az asztalról, feldobta a levegőbe, közben kísértetiesen kacagott. Nevetése leginkább hiénához tette hasonlatossá, mialatt ő elkapta tortáját, és súlyáról már érezte, mi vár az erőművészre. Az orosz késdobálók sem adják elő számukat olyan pontossággal, mint amivel Dolly repítette munícióját. A hab szétfröccsent Pablo arcán, majd a tálca a férfi lába elé zuhant.

– A francba! – kiáltott fel a lány. – Szerencséd volt! Na, próbáljuk meg újra!
Megragadta a következő tálcát, mire a porondmester ráüvöltött:
– Elég legyen, Dolly! – A lány megtorpant, mire ő folytatta: – Miért teszed ezt velünk?

Dolly a porondhoz láncoltakhoz trappolt idegesítően nagy, piros cipőjében. Elkapta a koros férfit, és közelebb húzta magához.

– Itt voltál akkor, tudod, mi történt!

Kinyitotta a főnök bilincsét, és az oroszlánok ketrece felé kezdte rángatni. A férfi lába siklott a porban, akárcsak vízen síelne, és Dolly lenne a mindent magával ragadó szökőár.

A többiek kétségbeesetten kiabálták, eressze el, de a lány tovább vonszolta szörnyű kacaj közepette.

– Kérlek, ne tedd ezt velem, sosem ártottam neked! – esdekelt a férfi mindhiába, és megütötte a lányt, amikor ő az oroszlánketrec felé nyúlt. Öklöse lepergett Dollyról, mint jégeső a bádogtetőről. Jeges félelem lett úrrá a porondmesteren, ahogy Dolly visszafordult felé rezzenetlenül, és kacagása nélkül még ijesztőbbnek tűnt.

Kitárta a ketrecajtót, majd behajította a pocakos férfit oroszlánbőgések közepette. Még rá sem fordította a reteszt, amikor az oroszlánok áldozatukra vetették magukat. Dolly megfordult, mosolyát csaknem homlokáig húzta, és ismét nevetett, miközben a közelében mindig vadul viselkedő állatok cafatokra szaggatták a porondmestert.

– Egyetek, Leo! – mondta, majd visszaindult a többiekhez gyerekes szökdeléssel.

***

– Gyere, Jackie! – súgta húgának Tommy, mialatt a nagysátor felé osontak.

Mindenképp látni akarta az állatokat, noha Jackie félt tőlük. Kérlelte testvérét, menjenek haza, de Tommy már bedugta fejét két vászon között, és elképedt a bent látottaktól. Még évekig kísérteni fogják a rémálmok a porondmestert tépő oroszlánoktól.

***

– Lássuk, lesz-e benne tégla, avagy sem! – kapott fel egy újabb tortát Dolly, és ezúttal Odettet vette célba.
– Dolly! – kelt ki magából Mario arra gondolva, visszazökkenti húgát a valóságba, ahogy az orvosok tették évekkel ezelőtt. – Ezt nem teheted, azonnal be kell fejezned!

Dolly megállt, pillanatra elgondolkodott, mennyiben hibás bátyja a vele történtekért, majd hozzávágta a téglával töltött tortát fivére térdéhez. Hangos reccsenést hallott a találatkor, vele egy időben bátyja kínnal teli ordítását, de ő csak nevetett, ugrált örömében.

– Adjátok a kezem közé azt a szukát! – Pablo rázni kezdte láncát. – Széttépem, széttépem!
Dolly elkomolyodott bohócmaszkja mögött, és fejét oldalra biccentette.
– Gyere, és mutasd meg, mit tudsz, te nagy erőművész! – Összetette kezét, és reszketést színlelt gúnyolódásként.

Pablo felszívta magát, kopasz fejét vörössé változtatta próbálkozásával, majd szétpattintotta bilincsét dagadó izomzatával. Megindult a fele akkora Dolly felé, és odasózott, a lány azonban hangos csattanással kapta el öklét, ujjait szorosan Pablo kézfejére zárta. A férfi meglepettségét nem lehetett szavakba foglalni, a többiek szeme teljesen kiguvadt. Az erőművész csontjai ropogni kezdtek, csuklója visszahajlott. Pablo fejhangon üvöltött, és térdre rogyott Dolly előtt, mire ő közel hajolt hozzá, és rámosolygott. Megnézte magát a férfi félelemmel teli, tág tekintetében, majd lefejelte, és ezzel a férfi agyába tolta annak orrnyergét.

***

– Segítenünk kell, Jackie – próbálkozott Tommy, de látta, húga nem áll kötélnek, így egyedül vágott bele. Már sajnálta, hogy az éjszaka közepén jöttek ide, és közel s távol nincs segítség.

Kileste a torták mellé hajított kulcscsomót, és elcsente, míg Dolly végzett az erőművésszel.

– Hol is tartottunk, Odette, mielőtt a bátyám csúnyán közbeavatkozott? – sétált vissza a tortákhoz a bohóclány, és magához vett egy újabbat.

Odette összerezzent a csörgésre, ahogy Tommy eloldotta a mindenkit padlóhoz rögzítő láncot. Dolly rárivallott, majd a menekülőkhöz vágta téglás tortáját, és leterítette a szakállas nőt. Szegény pára azt sem fogta fel, mi repítette a túlvilági fény felé.

Dolly odarohant, megragadta Tommyt, és rángatni kezdte. Szitkokat szórt rá, meg sem hallotta Mario esdeklését. Leo és párja ketrecéhez vonszolta a fiút, miközben Odette felsegítette szerelmét.

– Hagyjatok békén! – repített oda egy tortát Dolly, de véletlenül a Tommy védelmére induló Jackie-t találta el, miután a kislány visszanyelte félelmét, és mentőakcióba fogott.

Tommy hadakozni kezdett, húgához akart sietni. Bátorsága vetekedett egy oroszlánéval, noha nem azokéval, amik nekifeszültek a ketrec rácsának a porondmester vérétől iszamós szájukkal. Széles mancsukkal kikaptak a rácsok között, és a levegőt markolászták.

– Nézz magadra, Dolly! – hasított a feszült légkörbe Mario hangja, és végre elérte húgát. Nem ezt a szörnyeteget, hanem az igazit. – Nézd, mit tettél!

Dolly megtorpant, és először Mariora meredt, majd a kis Jackie-re. Tommy könnyekkel áztatott arcára pillantott, és ekkor megérezte, meglátta magában a téglától eltorzult énjét. Pontosan ugyanúgy nézett ki, mint ő, de velejéig romlott volt, és mintha a sötétség sűrű, fekete burokként ölelte volna körbe.

– Mi folyik itt? – kérdezte Dolly, mint aki most ébredt álmából. Nem tudta, hová került, semmire sem emlékezett az délutáni előadás óta eltelt időből, csak a gúnyosan nevető emberek eltorzult képe és a gonosz, köveket hajigáló fiú lebegett szeme előtt. Megszólalásig hasonlított arra, aki gyerekkorában dobta fejbe egy téglával.

Amikor Dolly ráeszmélt, mit tett, eleresztette Tommyt, és remegve lépett hátrébb. Mit sem sejtett a felé kapdosó oroszlánkarmokról, amik megragadták, és a ketrec tövébe rántották. Mario szörnyülködve figyelte, ahogy az állatok halálra karmolják húgát.

Tommy odasietett Jackie-hez, és ölébe húzta.

– Nem nyitja ki a szemét – zokogta a fiú, és megtörölte húga vérző homlokát. – Miért nem tér magához? Az egész az én hibám, az enyém!

Mario odabicegett Odette támogatásával, és megfogta a fiú vállát. Remélte, a mentők mihamarabb megérkeznek.

– Miért tette ezt? – kérdezte Tommy.

Mario visszagondolt gyerekkorukra, amikor valaki eltalálta Dollyt az egyik előadás alatt, és ő ugyanúgy ölelgette a lányt, mint most Tommy tette Jackie-vel. Húga napokig nem tért magához, talán akkor történt vele valami, amit a mai előadás felidézett benne – állapította meg magában Mario, de nem közölte Tommyval, csak ennyit mondott:

– Nem tudom.

Felkapták fejüket a távoli szirénázásra, így nem láthatták Jackie kipattanó, gonoszságtól parázsló szemét. Szája felfelé görbült, és félelmetes, széles vigyorra húzódott, ahogy személyisége kettéhasadt.

Előző oldal R. Harbinger
Vélemények a műről (eddig 2 db)