Fölénk borul az alkonyat…

Szépirodalom / Haiku (532 katt) jocker
  2021.06.19.

Fent sötét van és csend, együtt ölik meg az elmenő fény lelkét,
Csak szórja, csak hinti le égi porát, saját lelke sötétjét.
*

(HIAQ)
A kéklő hegyeket...
Lenyugvó napkorong még fest.
Bíbor a csúcs színe!
*
A bíboros palást
Alkony elől elmenekül.
Messzi a láthatár.
*
Fény föld mögé borul,
Naplemente vége után.
Bíbor befeketül.
*

Uram! Reggel majd hagyd, hogy új nap viruljon nekünk az égen,
Még legyen meg a hitem, valósuljon meg minden reményem.
*

Napsugarak még a
Patakfelszínt beszínezik.
Arany-szín hullámok.
*
Nesztelen bíbor szín
Fedi-borítja a tájat.
Csend már uralkodik.
*
Domboldalakra is
Tűz a hőgutás napsütés.
Bíbor-meleg az est.
*

Estiségbe ér véget a nap,
Esti imát elmondja a pap,
Elülnek a japán tyúkok,
Hazamennek az ittasok.
Én itt vagyok, merthogy itt kell lennem,
Reggel is itt leszek, itt kell tennem.
Érzem és vagyok, érzem is ezt néha,
Megfogom, ütemesen ver a véna.
A mai fény olyan, mint kismadár, este van, ágra leszáll,
De holnap reggel jő a másik fény, az egekbe is felszáll.
*

Ég már aranyszínű...
Nap oldalazva messzi megy.
Alvásnak ideje.
*
Szemben, az alkonyon
Csüngve, világos-sötét est.
Esti álmodozás.
*
A fény vörösesen
Jól lefröccsenti a tájat.
Éjben meleg a szél.
*
Víztükör föllángol,
A lemenő bíbor napban.
Vaksötét lesz éjjel.
*
Est, bérc mögé a Nap
Még bíborfényébe bújik.
Orom csak sziluett!
*
Aranylók a fények,
Szétterülnek a lombokon.
Eltávozó napfény...
*
Csupasz az ég széle,
Lassan már koromfekete.
Bíbor eltűnőben…
*
Nap már alig csillan...
Bíborfény-este rezgése.
Minden vaksötét lesz.

Vecsés, 2016. március 3. – Kustra Ferenc József – íródott: versben, HIAQ-ban.

Előző oldal jocker