Álom
Ismerlek közelről, jól ismerlek.
Tán te is engem, ki mondja meg.
Én vagyok a hang a párnádból,
mely szemedre álmot varázsol.
Az ágy alatt titkos árnyak lapulnak,
Világosban a padló réseibe bújnak.
Minden éjjel buja táncot lejtenek,
álomba bújt, merev testedből esznek.
Kedves árnyékok, gyertek játszani,
Be vagyok zárva, de akarok táncolni.
Engedjetek ki és nektek is éneklek,
hiszem, hogy egyszer megkedveltek.
Nem kellek én, csak a szívem.
Én hang vagyok, testem nincsen.
Megmérgezitek az ártatlan lelket,
Megrontjátok az alvó gyermeket.
A párnába bezárva élek egyedül,
Hallom, ahogy a gyermek álmában menekül,
Új világot éneklek szemhéjaira,
de nem tudok hatni szegény álmaira.
Gyermekem, veled megyek utadon,
Mindenhol néz minket a borzalom.
Árnyékos rémálmaidban félek nagyon,
Ébredj fel kedvesem, a halált hallom.
