Karácsony
Úgy néz ki, nem lesz fehér karácsony, de sebaj, kezdek már hozzászokni az abnormális időjáráshoz, amilyen az élet is olykor. De azért eshetne egy kis hó, feldobná a sétálóutcát. Nem mintha így nem tetszene, ahogy van, de az olyan szép, amikor beborítja, és nem csak azt, hanem az egész várost. Nélküle kicsit szívfájdító ez az egész, meg persze amúgy is, hisz az üzletről szól már jóformán, de nálam azért még mindig vannak olyan pillanatok, amikor azt mondom, jó, hogy van karácsony, és talán más emberek is így vannak ezzel. És ne az legyen már, hogy itt az ideje vásárolni, költsük a pénzt. Bár én nem szoktam kétkezi ajándékot készíteni, de lehet, rászánom magam. Szóval semmi bajom a vásárlással, csak valahogy mértéket kellene szabni, hogy ne legyen túlzottan pénzszagú a dolog.
Ha nagy lesz a hó, gyúrok hóembert, mert évek óta nem kreáltam már, de most klassz lenne, kapna rendes répa orrot, szénszemet és széngombokat, meg persze seprűkezet és lábast sapkának, hogy ne fázzon, vagyis hát, végül is, ő nem is fázik, de akkor is úgy jobban nézne ki. Egyébiránt annak is örülnék, ha lenne ünnepi összeröffenés haverokkal, mint régen, de hát nem tudom, össze fog-e jönni. Semmilyen ajándéknak sem tudnék úgy örülni, mint egy szeletnek a régi életemből. Már az is jó, ha legalább egy-két embert meglátogathatok, vagy ők engem, és esik a hó, hisz nélküle nem karácsony a karácsony. A Kertvárosban pedig jó lehet lakni, ott még a házak is szép díszesek, és én nem úgy fogom fel, mintha giccs lenne az egész, mert tényleg meghitt és szép, pláne, ha esik a hó. Az angolok meg szerintem vannak olyan bolondok, hogy ha nem is esik, akkor is fognak műhavat vagy reszelt jeget szórni helikopterről a Buckingham-palota elé…
Szeged, 2006 tél
