Az alkonyattal…
Az alkonyattal mi még vagyunk, de jön a reggel, az ébredés,
Mi megmaradt bennünk, az olyan nagyon kicsi, más is és kevés…
Mások lettünk mi egy izzasztó éjszaka alatt?
Mi lesz most az elhagyott kis szónyomatok alatt?
Holnap már majd nekünk másként süt a nap?
Éjjel a Hold majd erre felénk szalad?
Változnak holnapra a reményeink?
Mikor is maradnak... Lételemeink!
Fura ez a világ, amiben éppen élünk,
Jól, békében vagy háborúban telik létünk?
Haragszunk, veszekszünk, iszunk, és talán remélünk!
A végén persze... úgyis mindannyian lelépünk…
Vecsés, 2015. február 24. – Kustra Ferenc
