Szembenézés
Búsuló, kopár kertek alatt,
a macska nyávogásán túl,
hol az álmok az égig érnek,
ott rejtőzött el az Élet.
Makacsul, szenderegve,
húzva, vonva maga után
a Halált, aludni tért.
Az álmok közt békét remélt.
De testvére átkarolta,
sötét vágyát ráborítva, s ő
felriadva, megmentőre várva,
visszaballagott a kopár tájra.
Szertenézett, s amit látott,
a lassan pusztuló világot,
elsiratta, megölelte, majd a
Halállal egybekelve feltámadt!
Feltámadt az Öröklétre,
csendes békét remélve,
de csak a harcot látta:
visszahullott hát a világba!