Philip K. Dick: Galaktikus cserépgyógyász

A jövő útjai / Könyvajánló (1543 katt) Ida
  2010.08.13.

Nemrég a könyvtárban találtam rá Philip K. Dick Galaktikus cserépgyógyász című regényére. Azonnal felkeltette a figyelmemet a könyv különös címe, és nem bántam meg, hogy kikölcsönöztem.

A könyv főszereplője, Joe Fernwright, a Föld legjobb cserépgyógyásza, aki még apjától örökölte mesterségét. Csak az a probléma, hogy a Földön már mindent műanyagból gyártanak, és hiába megy be minden nap a műhelyébe, senkinek nincs szüksége cserépgyógyászra. Ráadásul ő még mindig szerencsésnek mondhatja magát, mert van munkahelye, ahová bejárhat reggelenként, és nem ő az egyetlen, aki munkahelyén sem tehet semmit. Tétlen hivatalnokok létrehoztak egy különös játékot, melynek lényege kitalálni olyan könyvcímeket, amiket előtte egy japán fordítógép segítségével lefordítottak japánra, majd vissza angol nyelvre, így jönnek létre bonyolult feladványaik. Ebben az egész bolygón népszerű játékban Joe nagyon jó helyen áll a ranglistán, de ez a pótcselekvés nem helyettesítheti hosszú távon a hasznos tevékenységet.

Valójában a mestersége haszontalan, nincs senkije és semmije, nem találja helyét a világban, az öngyilkosságot fontolgatja, és ezzel nincs egyedül. Egyszerű hétköznapi ember, és nem olyan állig felfegyverzett szuperhős, aki naponta háromszor menti meg a világot. A sors mégis úgy hozza, hogy fontos szerepet kell betöltenie egy nagyszabású küldetésben.

A földi társadalomról nagyon komor képet kapunk. Szinte mindenki Joe-hoz hasonlóan haszontalannak és magányosnak érzi magát. Teljesen kilátástalan az életük, és ha ez nem lenne elég, a rendőrség mindenkit figyel, minden telefonhívást lehallgat, és azonnal lecsap a szabálysértőkre. Az emberek teljesen elidegenedtek egymástól, amit hátborzongató módon szemléltet az automata Padre-fülke, ami egy negyeddollárosért lelki segítséget nyújt zen, katolikus, iszlám, puritán és zsidó világnézet szerint, csak meg kell nyomni a megfelelő gombot. Ilyen egyszerű.

Ezek után már meg sem lepődünk, hogy egyszer csak bekapcsolódik a történetbe egy Glimmung, egy furcsa, ősöreg lény, és az Univerzum minden pontjáról összegyűjti a szakembereket (pontosabban a különféle szaktudással rendelkező lényeket), hogy kiemelhessen egy rég elsüllyedt katedrálist a Plowman bolyó óceánjának mélyéről. Az sem okoz különösebben gondot, ha a WC-kagylón keresztül kommunikál palackbazárt cetlik segítségével. Ebben az őrült világban már minden természetesnek tűnik. Miért is ne beszélgethetne az ember a tenger mélyén a saját holttestével, aki próbál életben maradni és megakadályozni, hogy a halak lecsipkedjék róla az oszló húst?

Lényegében Glimmung lehetőséget ajánl Joe-nak és a többi kallódó szakembernek, hogy valami nagyszerű tettet vigyenek véghez, és értelmet adjanak saját életüknek, de ettől sem lesz sokkal jobb a helyzetük. Kérdés, hogy megbízhatnak-e egy olyan lényben, aki tudja, hogy kudarcra van ítélve. Mi is valójában ez az elsüllyedt katedrális, és mi fog történni, ha felemelkedik a tengerből? Nincsenek birtokában a szükséges információknak, nem tudják, tetteik milyen következményekkel fognak járni, mégis cselekedniük kell, és vállalni érte a felelősséget.

Nekem nagyon tetszett ez a történet. Maga az univerzum, amiben játszódik fantáziadús és jól kidolgozott. Találunk benne sok nem terrai létformát, filozófiában és teológiában jártas robotokat, ősi titkokat, és mindent, amiről csak egy sci-fi kedvelő olvasó álmodozhat. Ennek ellenére nagyon kemény társadalomkritika is szerepel benne, ami szinte alapeleme Dick írásainak. Jól ábrázolja a rohamos technikai fejlődés világában elidegenedő emberek helyzetét és kilátástalanságát, amit már most tapasztalhatunk a saját életünk során is. Emellett a történet számos régi és érdekes kérdést felvet, például a sors előre meg van írva, vagy változtathatunk rajta? Érdemes-e valamit megpróbálni, amiről tudjuk, hogy reménytelen véghezvinni? Képesek vagyunk-e értelemet adni az életünknek?

Szerintem ez a könyv jóval több egyszerű szórakoztató olvasmánynál. Ha lesz rá lehetőségem, biztosan el fogom olvasni még néhányszor.

Előző oldal Ida