Emlékek, táska, hátizsák
Apa írt egy végrendeletet, amikor érezte, jön a vég.
Mikor meghalt, évekig őrizgettem. Olvasgattam.
Egy nap apró darabokra téptem. Haragudtam rá.
Mostanában régi képeket nézek. Aktatáskán ül.
Öltönyösen, ahogy a munkában elvárták.
Várt valakit. Anyát és a szerelmet.
Talán eltette a szép emlékeit is a táskába.
Nekem egy hátizsákom van. Néha előveszem.
Régen sokat utaztam Nyíregyháza–Budapest között.
Hiányzik a vonaton alvás, az állomás zaja.
Kinyitom néha a zsákot. Nincs benne semmi.
Nem tudok emlékeket elővenni. Belebújnék.
Poggyásztérben utazom majd. Indulok.
Emlékekkel visszatérek. Hiszem.
