Az üzlet az üzlet!
Már harmadik napja vajúdok.
Néha rám néz egy-egy orvos biztatóan mosolyogva.
– Kitartás, anyuka, már nem tart sokáig.
És én tűrök.
Hirtelen éles fájdalom hasít a hasamba. Baj van. Ezt a fájdalmat éreztem legutóbb is, amikor elveszítettem kisbabámat.
– Istenem, segíts, mindent odaadok, amim csak van, de add, hogy megszülethessen gyermekem! –
Még annyi erőm van, hogy kiáltsak. – Segítsenek!
Szalonnás tojásrántotta illata kúszik ágyam felé. Kicsapódik az ajtó, fiam kezében egy tányér, rajta egy jó nagy adag tojásrántotta.
– Na, mi van, mutter? – kérdezi tele szájjal, miközben ráharap a friss ropogós kenyérre, amit azonnal a rántotta mellé küld. – Felébredtél?
Odasétál hozzám és az orrom elé tartja a tányért.
– Szeretnéd, mi? Na, vedd be a kapszuláidat!
És ha már ott van, elveszi az éjjeliszekrényről és a kezembe nyomja a tablettákat.
– Öntenél egy kis vizet? – kérem.
– Önts magadnak! Még senkinek sem ártott meg egy kis mozgás – mondja vigyorogva és már az ajtónál van.
– Sanyikám, hozd be, légy szíves, az ágytálat! – kérem nagyon halkan.
Undorodva néz rám.
– Csináld a pelenkába!
– De már tele van a pelenka – suttogom elkeseredetten szinte csak magamnak.
– Anyuka, ébredjen! – hallom egészen távolról.
– Egészséges kisbabája született! Apukája már nevet is adott neki: Sanyika.
Belenézek Sanyika angyali szemébe és elönt a mérhetetlen szeretet.
– Nézze a kis tündért, már be is pisilt! Hozom a pelenkát.
– Ne félj, kis picúr! – gügyögi az ápolónő Sanyikának. – Anya mindjárt kicseréli a pelenkádat.