A Sámán

Fantasy / Novellák (911 katt) Anonymus R. Chynewa
  2011.04.13.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/4 számában.

…Ragaszkodott hozzám. Azt mondta, egy tükörben látott meg bennünket ölelkezve, s egyből tudta, összetartozunk. Nem értettem pontosan, mire gondol, de elfogadtam, amit mondott. Egy ilyen szép leányzónak sok mindent elhisz az ember…

Aztán arra kért, tanítsam őt. Betakargattam meztelen keblét, majd félig tréfásan megkérdeztem, ugyan mire? Furcsán mosolyogva nézett rám, mint aki mindent tud, és mindent ért, majd lassan így szólt: „Egyszer. Majd egyszer. Van időm, várok.”

Elkomorodtam. „Ki vagy?” „Híved és szolgálód.” Így Ő. „Szerelmed.” Ennyiben maradtunk. Elaludtam.

…Aztán a tükör előtt ültünk a fűben, Ő előttem mellkasomnak dőlve, melle előtt összefont karjaimba kapaszkodva. Tükörképem végigsimította szőke fürtjeit. Heves csodálattal fordult felém. „Ezt hogy csináltad?” „Majd egyszer. Van időd…” Válaszom, úgy tűnt, kielégítette. Megcsókolt. Ám figyelmemet hirtelen magára vonta valami a tükörben. Majomszerű, gonosz arcú lények gyülekeztek tükörképeink mögött. Önkéntelenül hátra fordultam, ám a rét mögöttem üres volt. S mire visszafordultam, másaink ismét egyedül voltak.

„Sötétség…” - motyogtam, mire zavart, értetlen mosoly volt válasza. Én is elmosolyodtam, s újra megízleltem ajkát. Szeretlek…

…Emberek közé mentünk. Vad, forrongó indulatok áradtak körülöttünk mindenből… A Tükör jelent meg előttem, csak előttem. Gonoszarcok elrabolják tőlem Susye-t… Elhessegettem a képet. „Hagyj most…”

Be akart menni az üzletbe, s én nem ellenkeztem. Ő jobban itthon volt itt, mint én. Aztán néhány férfi fegyvereket rántott elő, s pénzt követelt a rémült többiektől. „Most mi lesz?” - súgtam Susye-nek. „Nálam nincs pénz…” Ám Susye eltűnt mellőlem. Nagyon megrémültem, hogy valami történt vele. Indulataim, úgy látszik, arcomra is kiültek, mert az egyik férfi egyenesen a homlokomnak nyomta puskája csövét.

- Csak semmi idegeskedés, öcsi! Ide a dohányt! De gyorsan ám!

„Nálam nincs pénz…” – nyögtem, de az agressziótól sugárzó férfi oda se figyelt, kezdett megmotozni. A félelem egy pillanatra kikapcsolta kontrollomat, az alkotó folyamat beindult, s a fickó megtalálta, amit keresett. Egy bankókkal vastagon megpakolt… brifkót. A torz gonoszul elvigyorodott, majd meghúzta a ravaszt. A homlokomnak csapódó lövedék hátra tántorított, az ülepemre zuhanva a falig csúsztam. A vér lassan végig csorgott az orromon, nem mozdultam. Üveges tekintetű szemeim mögött lázasan járt az agyam. Susye hol lehet? A Sötétség közelebb volt, mint gondoltam…

…Mire újból felnéztem, a gonoszok már eltűntek, Susye viszont épp akkor térdelt le mellettem. Arca rémülettől fénylett. Lágy ujjai végigsimítottak a homlokomon ütött roncsolt szélű lyukon; vérem hozzájuk tapadt.

„Semmi baj.” Suttogtam.

…Halk, egyre sűrűbb koccanásokkal közeledett felénk valami. Az emberek sikítozva menekültek ki az üzletből, ahogy az a valami neki ütközött a lábamnak, a leány háta mögött.

Gránát.

…A robbanás okozta tűztenger elszakította őt tőlem, s én egy pillanat alatt az utcán fekve találtam magam, nyöszörgő haldoklók és megcsonkított holttestek között. Ám Susye-t sehol nem láttam, így felpattantam, s újból az elevenen lüktető tűzörvénybe vetettem magam.

…A lángok táncoltak öntudatlan testével. Egyetlen heves gondolatomra ott teremtem mellette, a lángörvény közepén. Az megpróbált kitaszítani magából, ám az én akaratom még erősebb volt az ellenségénél. A láng Őt sem égette meg, de azért kiterjesztettem rá védelmemet. Szinte azonnal kinyitotta szemeit. Fáradtan rám mosolygott, majd szorosan magához ölelt. „Taníts meg! Szeress!”- súgta, majd megcsókolt. Én pedig, miközben a tűzörvény lassan leeresztett bennünket a földre, majd elhalt, megígértem neki.

…És másnap este minden kisded sírva fakadt. És soha többé nem hagyták abba…

A Sötétség eljövé…

Előző oldal Anonymus R. Chynewa
Vélemények a műről (eddig 3 db)