Egy szép nap
Szépirodalom / Versek (646 katt) | Krómer Ágnes |
2020.12.11. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2020/12 számában.
Egyszer kíméletes lesz a szó, mint egy hűs fuvallat.
Elveszett kisfiúk önmagukat megtalálva hazatérnek.
Hétköznapi, egyszerű örömök születnek otthonokban.
Mi lesz akkor, ha állandóan szembejön a múltunk?
Emlékezetünk nem áldás már, csak égető eleven kín?
Hogyan lehet visszafordulni életünk zsákutcájából?
Ez egy szép nap, esik a hó, gyerekek szánkóznak.
Szentek kezei rózsaszín tulipánt hintenek a földre,
Önkényesen átlépünk tegnapi énünk árnyékán.
A létezés élvezhető életté rajzolja magát.
Magányos cédrus minden emberi lélek.
Nem lesz baj, hogy az élet csak az ami.
Tudjuk, mi nem fogunk történelmet írni.
Csak szeretni ne felejtsünk el sohasem.
Minden, ami bonyolult, egyszerű lesz,
Határtalan, csillagos ég lesz a jelen.
Sebeink tollpiheként lehullanak ma.
Ez egy szép nap, mert nincs keserű múlt.
Felesleges gondolatok ködben vesznek el.
Saját magunkra támaszkodva csak megyünk.
Lépteink nyugodtak, mint szívünk dobbanása.
A fákról jéggé fagyott bánat lóg a semmibe,
Mi csak megyünk, mi nem törődünk vele.
Előző oldal | Krómer Ágnes |
Vélemények a műről (eddig 1 db) |