Decemberi bonyodalom

Horror / Novellák (794 katt) SzaGe
  2020.11.29.

Éppen az utolsó ház kéményébe készült lemászni a Télapó. Már nagyon elege volt az éjszakából. Piros hacukája szakadozott és kormos volt a decemberi szolgálattól. Úgy gondolta, hogy a világ már nem kér a misztikus, fehér szakállú, zoknitöltögető, teli puttonyos emberből, aki rénszarvas-szánon hasítja a fagyos decemberi éjszakát, és osztogatja ajándékait a fiatalságnak. Szerinte kiöregedett a legenda, a világ modernizálódott, és nem volt már szükség mesebeli figurákra. A gyerekek éjjel-nappal mobiltelefonokkal rohangálnak, a szülők túlontúl elfoglaltak, mert a felpörgetett életmód nem engedheti meg a szünetet. Ezért a Télapó elhatározta, hogyha leért a kémény aljára, akkor rendhagyó módon emlékezteti majd az embereket.

Kivette az utolsó ajándékot fenyőmintás zsákjából. Egy apró, bíbor kocka volt rózsaszín szalaggal átkötve, akár egy eljegyzési gyűrűt tartalmazó díszdoboz. Elővette méretes svájci bicskáját, levágta a szalagot, és galád mosollyal felnyitotta a dobozt. Egy óvszer lapult benne, mégpedig a legdrágább fajtából. Ledobta a csomagolást a háztetőről, és odaugrott rénszarvasához. Átölelte az állatot, miközben a hold felé tartotta az ajándéknak szánt óvszert.

– Rudolf, te vén szánhúzó tinó! Erre vagyunk már csak jók! Most mondd meg nekem: ki a búbánatos fene ajándékoztat óvszert a Télapóval? Ne is mondd, én már tudom! Egy kedves, aranyos, klasszikus szerelmespár, ahol a gavallér férfi így üzen jövendőbelijének, hogy jegyet akar lyukasztani! Itt aztán nem lesz gyermekáldás, mert manapság mindenki védekezik, de ha nem haragszol, hű szánhúzó barátom, akkor fogadd el te is utolsó ajándékodat szolgálataidért! – a Télapó elvágta Rudolf gyeplőjét, majd emberfeletti gyorsasággal háromszor belevágta az állat nyakába svájci bicskáját. A rozsdamentes acélpenge minden alkalommal tövig hatolt a rénszarvas húsába.

Rudolf, akár egy leszúrt hízó a böllér keze alatt hörgött, rángatózott, végül legurult a háztetőről, és belepottyant a fél méteres hóba. Elkárhozott útját pirosra festette az ütőeréből kifröccsenő vére és némi sárgás ürülék.

– Még hogy nincs ránk szükség? Száz éve osztogatom az ajándékokat, ti meg elfelejtitek, ki vagyok? Életrevaló leckét adok nektek halandóságból! Hívhattok lappföldi köcsögnek is, vagy csak egyszerűen: Végapónak! És te, Rudolf – kiáltott a halott szánhúzója után –, te csak a kezdet vagy! Megígérem, hogy kolbászt csinálok belőled, amint végzek ebben a kutricában! Huh, micsoda monológ részemről! Ilyenkor elönt a büszkeség. Mehettem volna színésznek is, vagy akár bohócnak. Viszont a központban nem lesznek oda a tettemért, de kit érdekel a főnökség, ha szabad akaratot adtak nekünk, Végapóknak! Remélem, beszédemmel nem keltettem fel a ház bűbájos hölgy lakóját, mert akkor oda a meglepetés, ugye?

A télapó kibontotta fogával az óvszer csomagolását, persze gondosan ügyelt arra, hogy el ne harapja a gumit. Kotorászni kezdett a slicce körül, és némi halk káromkodás után megtalálta a zipzárt. A zimankó ellenére kőkeményre verte szerszámát, és ráhúzta a kotont. Vett egy nagy levegőt, ránézett a rénszarvas nélküli szánkójára, majd röhögve és a farkát markolva beugrott a kémény kormos alagútjába.

– Ho-ho-hóóó! Piros alma, mogyoró! Itt jön a jó Bréapó! – zengett rekedtes hangja a fagyos éjszakában.

***

A Télapóügyi Hivatal folyosóin egy futár rohant sebesen, aki szörnyű hírt vitt a vezérigazgatónak. Lihegve, remegő kézzel benyitott az irodába. A nagy szakállú vezető mozdulatlanul ült díszesen faragott székében. Ráncos arcán látszódtak az elmúlt évtizedek megpróbáltatásai. A futár odahajolt a bal füléhez, és belesúgta a kedvezőtlen információt. A sokat látott, idős Télapó szeme kikerekedett a hír hallatán, mint akit éppen a szívinfarktus kerülget. Levette a szemüvegét, és hozzávágta az iroda ablakához.

– Hogy micsoda? Azt akarod mondani, hogy a negyvenkettes ajándékkihordó leölte rénszarvasát, mint valami disznót, majd kotonba húzott fasszal beugrott a kéménybe, ahol az ügyfél három nagytestű, házőrző kutyája darabokra szedte, mint egy lábtörlőt? Hát mi történik ebben a telibekúrt világban? – közben a bojtos-mintás sapkáját hozzávágta a futárhoz, aki megalázkodva álldogált az öreg előtt. – Ezek után mégis ki fog hinni a Télapóban???

Előző oldal SzaGe
Vélemények a műről (eddig 3 db)